| Fotó: Szíria, MiG-23 áthúzása a Hama légibázis betonja felett.| Forrás: SputnikNews | A KÉP NAGYÍTHATÓ |
| A MiG–23 egyhajtóműves, változtatható szárnynyilazású harmadik generációs vadászgép. Esősorban a MiG–21 repülőgépek leváltása volt a cél. Nagy számban gyártották és exportálták. Bonyolult és gazdságtalan üzemeltetése miatt már csak néhány harmadik világbeli és volt szovjet tagállamban áll szolgálatban.
Első prototípusa a JE-8 (Szuper-MiG–21) az orosz repülőgépek egyik legszebbike volt. Jött a 23–01 (MiG–23PD), majd a 23–11 (Je–231). A 231-es után kezdődött a sorozatgyártás. A Magyar Légierőben 1979 és 1997 között állt hadrendben. |
| MiG-23 A MAGYAR LÉGIERŐBEN |
|
 |
 |
|
| A Magyar Néphadsereg Honi Légiereje 12 db MiG–23MF-et (lajstromszám 01-től 12-ig) és 4 db kétüléses MiG–23UB-t (lajstromszámok: 14, 15, 16, 20) állított hadrendbe 1979-ben (a 16-os UB-t 1981-ben, a 20-ast pedig 1991-ben).
Érdekesség, hogy a taszári repülőtér leszállópályáját tesztelő Míg–23-as repülőgép néhány fel- és leszállással annyira tönkre tette azt, hogy felújításra szorult. A gép felszállási állásszöge olyan volt, a kiömlő gázsugár a felszállások folyamán közel egy m²-es darabokat szakított fel a felszállópálya emulziós rétegéből. A típus üzemeltetése során 3 db együléses MF (05, 09, 04) és 2 db kétüléses UB (16, 14) semmisült meg. MiG-23 győzelmi- és veszteséglista itt 
1985. március 21-én a 05-ös lajstromszámú MiG–23MF repülés közben a 31-es törzskeret nem megfelelő hőkezelés miatt eltört, és elvesztette a stabilizátorát. Störk József százados a gépből Csömörnél sikeresen katapultált. A többi 11 db gépen, és más országok gépein is felfedezték a hibát, a gyártó azonnali repülési tilalmat rendelt el. Ezt hat hónap múlva oldották fel, a javítás és a berepülés befejezése után.
1990. január 26-án a 16-os lajstromszámú UB-val Beled mellett Reinhardt Róbert százados és Bakó Ferenc ezredes a földnek csapódott. Mindketten meghaltak. A gép elvesztése után kapta a Szovjet Légierőtől 20-as lajstromszámú MiG–23UB-t a pápai ezred. A gépet nem hivatalosan „Rettegett Ivánnak” nevezték, amit a törzs oldalára is felfestettek, később felső utasításra a feliratot eltüntették.
1990. április 20-án a 09-es MiG–23MF-el Cseporán „Csepi” Mihály őrnagy Ajka mellett statikusan feltöltődött felhőbe repült be. A gépet villámcsapás érte, a hajtómű leállt. Újraindítási magasság alatt repült, ezért katapultált, de előtte a gépet kivezette a lakott területek fölül.
1990. szeptember 16-án a 04-es lajstromszámú MiG–23MF-el Soproni „Sopi” Károly őrnagy a „Nyitott kapuk napja” repülőnap bemutatórepülése közben Pápán lezuhant. A gép a nézők előtt ütközött a földnek, majd a már égő gép visszaemelkedve, 900-1000 méter repülés után visszazuhant a földre és elégett. Soproni őrnagy pilótahalált halt, az első földetéréskor fellépő elviselhetetlenül nagy G-terhelés miatt azonnal életét vesztette.
1995. szeptember 13-án Katovics Balázs és Mizsei Mihály századosok 14-es lajstromszámú, rádiólokátor nélküli MiG–23UB gépükkel összeütköztek a Taszárról felszálló 16-os Szu–22M3-mal. A Szu–22 pilótája Katona István őrnagy sikeresen katapultált, gépe Kapolynál lezuhant. A függőleges vezérsíkját vesztett 23UB pedig a Pápai repülőtér felé vette a kurzust. Takácsi és Gyarmat között, Pápától 7 km-re lezuhant, mindkét pilóta meghalt
A típust 1992-től a 47. Pápa Harcászati Repülőezred Sámán százada repülte. 1997-ben vonták ki a hadrendből és selejtezték le a gépeket (9 db MF, 2 db UB), a típus utolsó felszállását a 15-ös oldalszámú UB teljesítette, 1996. december 17-én.
A 06-os oldalszámú MF és a 15-ös UB a szolnoki repülőskanzenban, valamint a 12-es szintén Szolnokon, a 20-as oldalszámú UB pedig a keceli Pintér Művek Hadtörténeti Múzeumban található meg. A 10-es oldalszámú MF-fet felújítva kiállították a 2009-es kecskeméti repülőnapon, illetve 2011. július 2-án felavatták a szintén felújított, szürkére festett 08-as oldalszámú MF-fet is, amely Pápa Bázisrepülőtéren került kiállításra. Ebben az évben, az 1990-ben a 16-os UB-vel lezuhant Reinhardt Róbert és Bakó Ferenc emlékhelyét (neve Bakó Ferenc ezredes és Reinhardt Róbert százados Emlékhely) felavatták Pápán, közel a lezuhanásuk helyéhez. |
|
|
|
 |
| Filmhez átfestett magyar gépek a budaörsi reptéren |
|
 |
| Filmhez átfestett magyar gépek a budaörsi reptéren |
|
 |
| MiG-23 MLD |
|
 |
| MiG-23 C |
|
 |
| MiG-23 U |
|
 |
| MiG-23 ML/MLD |
|
 |
| MiG-23 ML/MLD |
|
 |
| MiG-23 KM-1M ÜLÉS |
|
 |
| MiG-23 |
|
 |
| MiG-23 - 27 |
|
 |
| MiG-23 |
|
 |
| MiG-23 |
|
 |
| MiG-23 C/MC/UB |
|
 |
| MiG-23 BN |
|
 |
| MiG-23 C |
C
|
 |
| MiG-23 U/UB |
|
 |
| MiG-23 BN (Flogger H) |
|
 |
| MiG-23 BN |
|
 |
| MiG-23 ML/MLD |
|
 |
| MiG-23 ML/MLD |
|
 |
| MiG-23 FELIRATOZÁSOK |
|
 |
| MiG-23 |
|
 |
| MiG-23 MF és ML |
|
 |
| MiG-23 MŰSZERFAL |
|
|
|
 |
| MiG-23 MS (Flogger-E) |
|
|
 |
| Luftwaffe, WTD 61, tesztközpont, Manching Air Base, 1991 |
|
 |
| MiG-23 BN (1998) |
|
 |
| Izrael |
|
 |
| Cseh Légierő |
|
 |
| Kelet-Német Légierő |
|
 |
| Egyiptom |
|
 |
| Reptéren megsemmisített szír gép |
|
|
|
|
|
 |
| A Belgiumban lezuhant gép |
|
 |
| AA-2 Atoll rakéta |
|
|
| Az első hadrendbe állított változat (23–21, 23–21SZ, 22-es gyártmány), 60 darabkészült a csapatpróbákhoz. Az alapváltozat számos berendezése hiányzott. A rádiólokátor nem készült el, a MiG–21bisz RP–22SZM lokátorát kapta egy kisebb orrkúp mögé, így a később alkalmazott HUD-ot sem építették be. Fegyverzete R–13-as rakéta volt. Gond volt a nagy állásszögű repüléssel, a fékernyő néha repülés közben kinyílt, és a főfutó nyomtávja keskeny volt. Manőverező légi harcban néha a MiG–21 is le tudta győzni. Sok baleset történt, éles feladatot nem kapott. 1300 felszállás után le is cserélték korszerűbb változatra. Néhányat kiképzésre megtartottak. |
|
| Ez lett az alaptípus. MiG–23, MiG–23SZM, vagy MiG–23–1971 névben ismert. Szapfir–23L lokátort, az AP–23D HUD-ot, és a TP–23 Szpektr infravörös érzékelőt (felderítési távolsága tiszta időben kb. 20 km) kapott. A törzsközép alatt póttartály függesztőt szereltek. Finomabb lett az aerodinamikai kialakítás. Növelték a függőleges vezérsíkot, végleges helyre kerültek a törzsféklapok, megnövelték a szárnyat húrhossz növeléssel. Ekkor jelent meg a belépőélen látható örvénykeltő fogazás. A módosult geometria miatt megváltozott a szárnynyilazás de a műszereken a régi adatok maradtak. Az orrsegédszárnyat elhagyták. A gép nem volt könnyen repülhető, különösen nagy állásszögeken. Újabb szerkezeti problémákra is fény derült. A törzsközéprésszel integrált teherviselő üzemanyag-tartály rossz méretezése miatt az egyik gép 1972. március 14-én egy 7,3 g túlterhelésű manőverben darabokra szakadt (a pilóta, Aviard Fasztovec, sikeresen katapultált). Összesen 100 példányt építettek, de 1978-ra ezeket is kivonták, és gyakorlásra használták. |
| Az előszériák sikertelensége miatt gyorsan jött a MiG–23M (23–11M). Már 1972-ben repült, 1973-ra rendszerbe állt. Hajtóműve korszerűsített R–29–300, 81,8/113,4 kN tolóerővel. Az orrsegédszárnyakat visszaépítették, és kialakították a 800 literes nem ledobható póttartályok rögzítési pontjait. Ezeket csak 17°-os nyilazásnál lehetett használni. A kabin tetőkeretére visszapillantó tükröket szereltek. |
| Az avionikát korszerűsítették. SZAU–23 robotpilótát és a Poljot–1I–23 navigációs rendszert kapott. A katapultülést zéró-zéró KM–3-ra cserélték. Szapfir–23D, majd a Szapfir–23D–S impulzusdoppler lokátor került be. Lefelé néző képesség, 55 km felderítési, 35 km befogási távolság. Megbízhatatlan lokátor volt. Megjelent az R–23R és R–23T közepes, valamint az R–60 kis hatótávolságú légiharc-rakéta. Az R-60-ból egy-egy volt függeszthető a törzs alá. Földi célok elleni fegyverzetet is vihetett. Harcászati atombombát is hordozhatott, de plusz speciális berendezésekkel. A gép alkalmas volt földről irányított elfogásra a Lazur–SZMA adatátviteli rendszerrel, ami kijelezte az előre számított találkozási ponthoz vezető útvonalat. Infravörös irányítású rakétákkal támadva a lokátor bekapcsolására nem volt szükség, ez megnehezítette a gép felderítését. |
| Ez a gép már megfelelt, de nagy állásszögön továbbra is rosszul viselkedett, ezért betettek egy állásszög-határoló rendszert. Ha a pilóta kritikus állásszögre húzná a gépet, ez kiveszi az irányítást a kezéből, a pilóta "ellen" dolgozva megakadályozza a lezuhanást. A rendszert csak kifejezetten nagy erővel lehet felülbírálni. A törzs alatti sínekről indított rakéta égésgázai gyakran leállították a hajtóművet. A szárnybekötés elforduló csomópontja kevés túlterhelést bírt, ez korlátozta a manőverező képességet. A manőverezési túlterhelések max. értékei: Mellső szárnyhelyzetben 4,5 g, középsőben 8 g, szárnyállítás közben 4 g. A karbantartás továbbra is bonyolult volt. A MiG–23M-ből és változataiból (MiG–23MF, MSZ) 1300 darabot gyártottak. |
| A MiG–23M egyszerűsített exportváltozata, a Varsói Szerződés tagállamai és Kuba, India, Szíria számára. Magyarország 12 darabot vásárolt. |
| A MiG–23M legegyszerűbb változata Algéria, Egyiptom, Irak, Líbia számára. Lokátor a korszerűtlen R–3SZ volt. R–13 légiharc-rakéták. Egyiptom a Camp David-i béke után kb. egyszázadnyi MiG–23MSZ gépet, fele-fele arányban az Egyesült Államoknak és Kínának adta fegyverekért cserébe. Az amerikaiak YF–113 típusjellel használták az pilóták képzésére. Kína a MiG–23-asokkal szerzett tapasztalatait felhasználta a J–8II vadászgép fejlesztéséhez. |
| A kiképzőváltozat első repülése 1970. április 10-én volt. Akkor még MiG–23U volt a neve, és a MiG–23SZ áttervezése. A sorozatpéldányok több korszerűsítést megkaptak, pl. új szárnyakat és az Tumanszkij R–27 hajtóműveket. Az oktató kabinja az eredeti mögé épült, az avionika rendszereinek helyére, ezek egy részét az orrba tették át, ezért a kisebb Szapfir–21-et lokátort építettek be. A későbbi példányok lokátort nem kaptak, ballaszttal helyettesítették. Az oktató kabinja nem volt emelve, ezért egy futóművel együtt nyíló periszkópot építettek a kabintetőbe. Beépítettek egy műszert, mellyel az oktató vészhelyzeteket imitálhatott, valamint egy lehajtható szöveternyőt a műszeres repülés gyakorlásához. A gépek sorozatgyártása 1978-ig folyt (exportra 1985-ig), 769 gép épült. |
|
| MiG–23M fejlesztése. Az ML 1975. január-ban repült először. Egy tüzelőanyag-tartály kiépítésre került, a függőleges vezérsík előrenyúló töve megszünt, az orrfutó szára rövidebb lett, így 1250 kilogrammal könnyebb lett. A Tumanszkij R–35F–300 hajtómű fogyasztása kedvezőbb volt, a gép hatótávolsága nem csökkent a kisebb tüzelőanyag-készlet miatt. Az avionikát is korszerűsítették. Új Szapfir–23ML (N003) lokátort, 26S1 infravörös érzékelőt, ASZP–17ML HUD-ot, Lazur–SZML adatátviteli rendszert, és Poljot 23–21 navigációs rendszert kapott. A gép aszimmetrikus konfigurációban is hordozhatta az R–23 rakétákat, az egyik oldalon R–23R lokátoros félaktív, a másikon R–23T passzív infravörös önirányítású változatot. Ezekre a csomópontokra GS–23L gépágyúkonténereket is függeszthettek. Beépítettek egy állásszög túllépést megakadályozó rendszert. A korszerűsítéssel sikerült a típus legtöbb problémáját megszüntetni, a szovjet elemzők a gépet jobbnak tartották az öregebb F–4 Phantom II-nél és a Mirage F.1-nél is. |
| A hajtómű és a sárkány változatlan maradt, az avionika és a fegyverzet modernizálódott. A Szapfir–23MLA lokátor hatótávolsága és megbízhatósága nőtt. R–24 közép- és korszerűsített R–60M kis hatótávolságú légiharc-rakétát kapott. Gyártásba 1978-ban került. |
| A légierőtől független Honi Légvédelem (PVO) részére gyártott változat, az elavult Szu–9 és Szu–11-es gépeket cserélték le. A MiG–23ML változaton alapul, Szapfir–23P (N006, „Ametiszt”) rádiólokátor, SZAU–23P robotpilóta és Lazur–M adatátviteli rendszer segítette az automatikus elfogást. 1978 és 1981 között 550 példány épült. |
| A MiG–23ML és MLA flotta korszerűsítése. MiG–23MLD nevet kapta. A gépek orrán, a Pitot-cső két oldalára örvénygeneráló lapokat szereltek, javítva a nagy állásszögű repülési tulajdonságokat. Egy "farkasfogat" alakítottak ki a szárnybelépőélen. Részben ez utóbbi megoldás miatt nőtt a gép légellenállása, ami rontotta a gyorsulást. A szárnybekötés forgócsapját megerősítették, lehetővé tették a 33°-os szárnynyilazást a manőverező légiharchoz. A MiG–29-ről átvett SZOSZ–3–4 automatikus berendezés megakadályozta azokat a manővereket, amitől a gép irányíthatatlanná válik. A törzs alatti pilonra két, KDSZ–23 típusú, hat töltetes, a törzsvégre két BVP–50–60 típusú 60 töltetes infracsapda-szórót szereltek. Új lokátor légi közelharc-üzemmóddal. Új repülésirányító rendszer, besugárzásjelző, IFF, fekete doboz, és R–73 légi közelharc-rakéta. 560 példányt korszerűsítettek. Exportálták Bulgáriába (16 gép) és Szíriába ( 50 gép), de az ML változat sárkányával. |
| Az 1990-es évek közepén exportra tervezett modernizációs csomag. Az MFI–68 típusú folyadékkristályos kijelzőkkel felszerelt pilótakabin kompatibilis lett volna az éjjellátókkal. Tervezték az R–27 és R–77 légiharc-rakéták integrációját a fegyverzetbe. Megrendelők híján csak prototípus készült. |
| MiG–23B Flogger–F csapásmérő |
|
| Az első sorozat a MiG–23B volt, a korai vadászváltozatok alapján épült, kisebb húrhosszú szárnyakkal. A fő külső eltérés a vadászrepülőgépekhez képest a lapos orr, mely jobb kilátást tett lehetővé, és kis sebességű repülésnél plusz felhajtóerőt termelt. Tüzelőanyag mennyiségét 5750 literre növelték, és semlegesgáz-rendszerrel védték a robbanástól találat esetén. A pilótafülkét oldalt acél páncéllemezekkel erősítették, a szélvédő páncélüvegből készült, a törzs alja a hajtóműnél, vastag alumíniumlemezeket kapott. A gép tömege megnött, ezért a futómű is erősebb lett. A gép avionikája is megváltozott az új feladatokhoz. Doppler-radart, rádió-magasságmérőt, Fon lézertávmérőt és lézeres célkeresőt, ASZP–17 bombacélzó berendezést, Szirena–10M rádió-besugárzásjelzőt és Sziren–FS aktív zavaróadót kapott. A GS–23L gépágyút kiépítették, a fegyverfelfüggesztők számát kilencre növelték, a két új függesztő a törzs hátsó oldalára került. A gép a szárnytő alatt hordozhatta a GS–23 gépágyú-konténert. Légi harcra az R–13 és az R–60 rakéta állt rendelkezésére. Taktikai atombombát is hordozhatott. |
| MiG–23BN Flogger-H csapásmérő |
| A sorozatgyártott MiG–23BN Tumanszkij R29–B–300 hajtóműve egyszerűbben karbantartható volt. A navigációs rendszere Szokol–M volt. A változatból 624 darabot gyártottak, nagy részt exportra, a Szovjet Légierő csak kb. 100 darabot rendszeresített. |
| A MiG–27 a MiG–23BN alapján megszületett részben új gép. |
| A gépen eredetileg négy fegyverfelfüggesztő pontot alakítottak ki. A MiG–23SZM már hat, a MiG–23M nyolc függesztőponttal rendelkezett. A bombázó változatokon a törzs hátsó része alatt két további függesztő volt, kizárólag bombákhoz. A törzs középvonala alatt egy kétcsövű GS–23L gépágyú volt beépítve, 200 lőszerrel. A gépágyút a tárral együtt, egy egységben ki lehetett szerelni. A szárnytő alatt függeszthették az R–3SZ, R–13, R–23R, R–23T, a MiG–23ML-től az R–24R és R–24T közép-hatótávolságú légiharc-rakétákat. A törzs alatti két pontra R–3SZ, R–13, a MiG–23M-től R–60 rakétákat. Az R–60-asokhoz később dupla indítósínt készítettek, így a hordozható mennyiség négy rakéta lett. Az MLD-k a '80-as évek közepétől hordozhatták a nagy manőverező képességű R–73-ast is, igaz, minden képességét nem tudták kihasználni. |
| 1991. március 20-án a 772-es lajstromszámú MiG–23BN géppel Orestes Lorenzo őrnagy Floridába, Key West légibázisra szökött. A gépet később visszaszolgáltatták Kubának. 1992. december 19-én Orestes egy Cessna–310-es kisgéppel vakmerő módon visszarepült, és megszöktette családját is.
1990. február 24-én egy MiG–23-as részt vett a kubai emigránsok két amerikai Cessna–337-esének lelövésében, bár a két rakétát egy MiG–29UB indította |
| Irak 40 gépet rendelt, 18 MiG23–MSZ-t, 18 BN-t, és 4 MiG–23U-t. A gépeket az iráni F–14 Tomcatek ellen szánták, de hamar rá kellett jönniük, hogy a szovjet gépek nem ellenfelei az F–14-esnek, a MiG–23 még nem is észlelte az F–14-est, amikor az már rakétát tudott rá indítani. A gépeket szinte azonnal bevetették az 1975-ös, Irán elleni légicsapásban és ugyanekkor a kurdok elleni harcokban is. Földi célok ellen a MiG–23BN-ek jól beváltak. Az irak-iráni háború alatt a gépek alkották az Iraki Légierő gerincét, 1982-től álltak hadrendbe a korszerűbb MiG–23MF és ML típusok.
Az öbölháborúban a gépek még hadra foghatóak voltak, bár számos gép éppen Jugoszláviában volt nagyjavításon, több példányukat lőtték le F–15-ösök. 10 gép szökött Iránba, ezeket a gépeket később eladták Szudánnak. |
| MiG-23-asok légitámadások és iszlám robbantások után |
A MiG–23MLD - Vladimir Astahov hadnagy gépe egy iráni helikopter lelövésének igazolása után. Bővebben itt:  |
| MiG típusok a felső listában |
 |
|
|
|
| Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: |
|
|
