Az 1930-as évek végén Szemjon Lavocskin vezetésével létrehozott OKB–301 jelű Lavocskin tervezőiroda kezdetben repülőgépek, majd az 1950-es évektől robotrepülőgépek és légvédelmi rakéták fejlesztésével foglalkozott.

A Lavocskin-tervezőiroda már 1945-ben foglalkozott a sugárhajtású repülőgépekkel, jelentős úttörő munkát végzett, elsősorban a nyilazott szárnyak alkalmazása terén. 1946-ban szállt fel először a La–150-es, melyből csak öt prototípus készült. 1947-re építették meg a sugárhajtású La–160 vadászrepülőgép prototípusát, mely az első nyilazott szárnnyal ellátott szovjet repülőgép volt. Ezt követte a La–176, mellyel 1948 decemberében elsőként a Szovjetunióban sikerült elérni a hangsebességet. 1951-ben építették meg a minden időjárási viszonyok között alkalmazható La–200 vadászrepülőgépet, majd 1956-ban jelent meg a La–250 , amely már félaktív önirányítású légiharc-rakétákkal volt felszerelve. A jó paraméterekkel rendelkező, a konkurens tervezőirodákénál magasabb műszaki színvonalat képviselő sugárhajtású Lavocskin-repülőgépeket azonban csak kis sorozatban gyártották. A legnagyobb mennyiséget a La–174-ből építettek, ezt La–15 jelzéssel állították szolgálatba, és ez lett az egyetlen sorozatgyártott sugárhajtású Lavocskin vadász, mert a szovjet vezetés Mikojan–Gurjevics tervezőiroda egyszerűbb kialakítású, olcsóbban gyártható hasonló kategóriájú repülőgépeit preferálta.

Lavocskin 1960-as halála után a tervezőirodát felszámolták, de később újra létrehozták és az űrkutatás terén kezdett működni. A szovjet űrszondák fő előállítójává vált. A vállalat központja a Moszkvai területen fekvő Himkiben található.