| Címkép: 2016. április 12. Szuhoj Su-24 a USS Donald Cook (DDG 75) felett alacsony magasságon | Az Egyesült Államok haditengerészetének fotója |
|
|
| Szuhoj Tervezőiroda | OKB–51 |
|
| A Szu–24 (NATO-kódja: Fencer - magyarul: vívó). 1960-as években a Szuhoj Tervezőirodában kifejlesztett kétüléses, kéthajtóműves, változtatható szárnynyilazású, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép. Feladatköre és felépítése hasonlít az amerikai F–111-re. 1974-ben állították szolgálatba. Az 1970–1980-as években a Szovjetunió alapvető frontbombázó repülőgépe volt. Néhány fejlődő országba exportálták, több szovjet utódállam is üzemelteti. Oroszországban a Szu–34 váltja, melynek 2007-ben indult el a sorozatgyártása. |
 |
| Szuhoj kezdetben egy olyan repülőgép megépítését tűzte ki céljául, melynek a változtatható szárnyilazási mechnizmusa nem olyan bonyolult, mint az F-111-é. Az Orion radarantennák nagy elülső keresztmetszetet igényeltek, ezért a kabint egymás melletti ülésekkel tervezték meg. A korai Szu-24-eseken változtatható keresztmetszetű légbeömlőket találhatunk. Ezzel a konfigurációval 2320 kilométer/órás maximális sebességet értek el (Mach- 2,18) és 17 500 méteres szolgálati magasságot. Ám a Szu-24 Fencereket többnyire földközeli feladatokra használják, ezért a súly és a karbantartás csökkentése érdekében a légbeömlők mechanikáját kivették. Ez nincs hatással a földközeli teljesítményre, de a maximális sebesség és a szolgálati magasság 1,35 Mach-ra és 11 000 méterre csökkent. Az első Szu-24-eseknek dobozszerű hajtóműborítása volt, melyet a gyártás során hamarosan áramvonalasabb kiömlőburkolatra cseréltek. Ezek szorosabban símulnak a hajtóművekre és jelentősen csökkentik a légellenállást. A modernizált repülőgép kapott még három egymás melletti antennaburkolatot az orrban, egy új légbeömlőnyílást a vezérsík tövénél, illetve áthelyezték a féklapokat. A "ráncfelvarrott" gép új szovjet típusjelzést nem kapott, a NATO viszont a "Fencer-B" kóddal jelölte. |
|
| A repülőgép bár változtatható szárnynyilazású, de hagyományos aerodinamikai konfigurációval rendelkezik. A törzs téglalap alakú, kétüléses, túlnyomásos pilótafülkével. Szárnyszelvények: TsAGI SR14S-5.376, TsAGI SR16M-10. (TsAGI - az orosz Központi Aerodinamikai és Hidrodinamikai Intézet.) A szárny 16° és 69° között mozgatható. A gép egyben mozgó vízszintes vezérsíkokat kapott, szimmetrikus kitérés esetén magassági kormányként működik, differenciális elhajlásnál csűrőként. A függőleges vezérsík kormánylappal rendelkezik. Futóműve lehetővé teszi az üzemeltetést betonról és füves reptérről is. A Szu-24 levegő-föld rakétái: Kh-23 vagy Kh-23M (NATO kódnév: AS-7 Kerry) rádióirányítású rakéták (hatótávolság 5 km; max. négy db.); Kh-28 (AS-9 Kyle) és Kh-58 passzív radarirányítású rakéták (hatótávolság 90 km; max. kettő db.). Levegő-levegő rakéták: két infravörös Vympel R-60 (AA-8 Aphid), melyek hatótávolsága 3 km. A Szu-24 rögzített fegyverzete egyetlen GSh-6-23 gépágyú 500 tölténnyel, a törzs alsó részébe integrálva. Használaton kívül a fegyvert védőlemez borítja. Szu-24-esek alapvető elektronikus ellenintézkedési (ECM) berendezésekkel rendelkeztek, ez régen a Sirena radarbefogás-figyelmeztetőre korlátozódott, zavaró rendszer nélkül. A későbbi Szu-24-esek komolyabb radarbefogás-érzékelővel, rakétakilövés-figyelmeztetővel és aktív ECM-berendezéssel rendelkeznek, háromszög alakú antennákkal a légbeömlők oldalán és a függőleges vezérsík végén. A gép kiérdemelte a NATO "Fencer-C" jelölést, bár ismét nem kapott külön szovjet jelölést. Néhány "Fencer-C" és későbbi Szu-24M (NATO "Fencer-D") a szárnyakon nagy méretű terelőlapokat kapott illetve infracsapdákat a függőleges vezérsík körüli törzsrész mindkét oldalán. |
| A Szu-24 születésének korai tervei, a Szu-7 és Szu-15 ötvözete. 1962-ben Szuhoj megkezdte egy radikálisan új repülőgép tervezését, az S-6-ot. A repülőgép szabványos aerodinamikai konfigurációval rendelkezett, vékony, , mérsékelt nyilazású, elkeskenyedő szárnyúlt. NG Metsvarishvili által kifejlesztett R21F-300 típusú hajtóművet kapott, oldalirányban változtatható keresztmetszetű légbeömlőkkel. |
| 1964-től kezdődően Szuhoj a gép terveit új, T-58M néven folytatta. A konstrukció emelőhajtóműveket is tartalmazott. |
|
 |
|
|
| Szu S6 változtatható keresztmetszetű légbeömlőkkel. |
|
|
|
|
|
| A repülőgépet hivatalosan 1965. augusztus 24-én engedélyezték belső használatra szánt T-6 kódnéven. Az első prototípus 1967 májusában készült el, és július 2-án repült Vlagyimir Iljusinnal, ez volt a T6-1. |
| A gépet be akarták mutatni a július 9-i domodedovoi légiparádén a nyugati megfigyelőknek, de július 4-én a második tesztrepülés balesethez vezetett: a bal oldali kabintető repülés közben leszakadt. Iljushin sikeresen leszállt a T6-1-gyel a repülőtéren, de a légiparádén nem vehetett részt. A kabintetőt azonnal áttervezték. |
| 1968. augusztus 7-én az OKB-t hivatalosan megbízták változó geometriájú szárnyak vizsgálatával. Ezen munkák eredményképpen jött létre a T6-2I prototípus, változtatható szárnynyilazással. Először 1970. január 17-én repült szintén Iljusinnal. A fedélzeti rendszerek bonyolultsága miatt a tesztek 1974-ig tartottak. Zvezda K-36D katapult ülések kerültek beszerelésre. A gép 3000 kilométeres hatótávval és 8000 kilogram hasznos teherbírással rendelkezett, méretében valamivel kisebb, hatótávolságban pedig enyhén gyengébb volt, mint az F-111. |
| Tíz halálos baleset történt a Szu-24 fejlesztése során, melyekben a Szuhoj és a Szovjet Légierő tizenhárom tesztpilótája vesztette életét. |
| Szu–24 (Fencer-A, -B és -C) |
| Az első sorozatgyártású változat, Kh-23 és Kh-28 típusú levegő-föld irányított rakétákkal, valamint az R-55 típusú levegő-levegő irányított rakétákkal. 1971–1983 között gyártották. |
| Frontbombázó. 1983-ban állt szolgálatba. A Szu-24 továbbfejlesztése. Légi utántöltésre ez már alkalmas volt. Prototípusa a T-6M-8 elnevezést kapta, ami 1977. június 29-én repült először, az első sorozatgyártású Szu-24M pedig 1979. június 20-án. Az M variáns 0,76 méterrel hosszabb törzsszakasszal rendelkezik. Új radarja miatt rövidebb orrkúpott, és több új rendszert kapott, így 85 literrel csökkent a belső üzemanyagmennyiség. A Su-24MR Shtik oldalnézetű légi radarral (SLAR) rendelkezik. A Su-24M típust 1981-1993 között gyártották, több mint 900 készült az Orosz Légierő és Haditengerészet, valamint Azerbajdzsán, Algéria, Fehéroroszország, Kazahsztán, Líbia, Szíria, Szudán és Ukrajna légiereje számára. |
|
| Az orosz légierő 400 Szu-24M gépét frissítették M2 szabványra, új navigációs (SVP-24) és fegyverrendszerekkel. Lehetővé tették a Kh-29 és más új típusú rakéták rendszeresítését a gépen. A frissítések között szerepel az SV-24 számítógép, folyadékkristályos kijelzők, ILS-31 HUD, digitális mozgótérkép és globális helymeghatározó rendszer. |
| A Szu-24M exportváltozata csökkentett repüléstechnikai és fegyverzeti képességekkel. Első repülése 1987. május 30-án volt T-6MK néven, és 1988. május 17-én Su-24MK néven. 1988–1992 között gyártották, Algériában, Irakban, Líbiában és Szíriában értékesítették. Az irakiak ilyen gépeket evakuáltak Iránba. |
|
| Taktikai felderítő változat. Első repülés 1980. július 25-én T-6MR-26 néven, és 1983. április 13-án Su-24MR néven. 1983-ban lépett szolgálatba. Nagy sebessége lehetővé teszi, hogy felderítő küldetéseket hajtson végre mélyen (215 nm/400 km) az ellenfél területén. Az MR megtartotta a Szu-24M navigációs csomagját, a terep-követő radart, de eltávolították az Orion-A támadó-radart, a lézeres- illetve a TV-rendszert A Zima infravörös felderítő rendszert az álcázott tárgyak észlelésére rendszeresítették. A gép kapott még nagy felbontású kamerákat és radarvezérelt helymeghatározó rendszert. Az ágyú mellé két panoráma kamerát szereltek be. Megkapta az Aist-M TV kamerát, az RDS-BO 'Shtik' oldalra néző légi radart (SLAR) és a Zima infravörös felderítő rendszert. 1983-1993 között gyártották. Modernizálása folyamatban. |
|
| Elektronikus jelfelderítő (ELINT) változat, amely a Yak-28PP „Brewer-E” helyett állt szolgálatba. Első repülése 1980. március 14-én T-6MP-25 néven, és 1983. április 7-én Szu-24MP néven. A Szu-24MP a szenzorokhoz és a radarzavaráshoz több új antennával rendelkezik, elhagyták a TV kamerákat, de megtartotta az ágyút és akár négy R-60 (AA-8) légiharcrakétát is szállíthat. Összesen 10 gép épült. |
| A Szovjetunió bevetett néhány Szu-24-est a szovjet–afgán háborúban, de nem túl sűrűn alkalmazták a gépet. 1984-ben az első küldetése egy csapásmérérs volt, majd a háború végén 1988-ban ismét csapásmérő feladattal búcsúzott a hadszintértől. Egyetlen Szu-24 sem veszett el. |
| 1990. október 13-án a Szíriai Légierő repülőgépei beléptek libanoni légtérbe, hogy csapást mérjenek Michel Aoun tábornok katonai erőire. Hét Szu-24-es repülőgépet használtak ebben a műveletben. |
| Sivatagi vihar hadművelet |
| Az iraki légierő 30 Szu-24MK-ből 24-et evakuált Iránba. További öt a földön pusztult el, míg az egyetlen túlélő a háború után is szolgálatban maradt. Harci cselekményben tudomásunk szerint nem vett részt. |
| Tádzsik és afgán polgárháború |
| Az üzbég légierő (UzAF) Fencereket használt az Egyesült Tádzsik Ellenzék ellen Afganisztán bázisokról. Tádzsikisztán 1992–97 között polgárháborús időket élt meg. Egy Szu-24M-et 1993. május 3-án FIM-92 Stinger rakétával lőttek le a fundamentalisták. Az orosz legénység mindkét tagját kimentették. Tádzsikisztán 1999 augusztusában tiltakozott egy állítólagos csapás miatt, amelyben négy UzAF Szu-24-es vett részt az iszlamista fegyveresek ellen, Tádzsikisztán két hegyi falujához közeli területeken Jirgatol körzetben. Emberáldozat nem volt, annak ellenére sem, hogy mintegy 100 állatot öltek meg. Több termőföldet is felgyújtottak. Taskent tagadta a vádakat. Az afgán polgárháború 1996-2001-es utolsó szakaszában Üzbegisztán légicsapásokat intézett a tálibok állásai ellen, az Északi Szövetség támogatására. 2001. június 6-án egy tálib páncélos gyalogsági egységet támadó küldetése során gépágyúval lelőttek egy UzAF Szu-24-et, a legénység mindkét tagja meghalt. |
|
| 1995. február 3-án a csecsenföld feletti hadműveletek során egy orosz Szu-24M rossz látási viszonyok között landolva a földbe csapódott, a legénység mindkét tagja meghalt. |
| A Szu-24-eseket a második csecsen háború idején bombázási és felderítő küldetések végrehajtására használták. Négy elveszett, köztük egy ellenséges tűz miatt: 1999. október 4-én Benoi-Vedeno közelében egy SAM lelőtt egy Szu-24-et, miközben az egy lezuhant Su-25 becsapódási helyét kereste. A pilóta életét vesztette, a navigátor fogságba esett. |
| 2008-as orosz-grúz háború |
| 2008 augusztusában egy alacsony intenzitású konfliktus fajult nyílt háborúig Oroszország és Grúzia között. Az orosz Szu-24-esek komoly részt vállaltak a grúziai bombázásokban és felderítő repülésekben. Oroszország Fencer vesztesége: egx Szu-24M, és egy Szu-24MR Fencer E felderítőgép.
|
|
| Líbia 1989-ben kapott öt Szu-24MK-t és egy Szu-24MR-t a Szovjetuniótól. Ez volt az egyik utolsó szállítás, amelyet a Szovjetunió szállított Líbiába a hidegháború vége előtt. Egy Szu-24MK és egy Szu-24MR átkerülhetett a Szíriai Arab Légierőhöz. 2011 elején a líbiai légierő parancsot kapott, hogy támadja meg a lázadók állásait és az ellenzéki gyűléseket. A líbiai légierő csak néhány MiG-23-asra és Szu-22-esre, MiG-21-esre, Szu-24-esre és Mirage F1ED vadászrepülő egységre támaszkodhatott. 2011. március 5-én, a lázadók lelőtték a Líbiai Légierő Szu-24MK-ját a Ra's Lanuf környékén vívott harcok során egy ZU-23-2 légvédelmi fegyverrel. A legénység mindkét tagja meghalt. A BBC riportere nem sokkal az esemény után a helyszínen volt, ahol egy roncsdarabot talált, melyen a Szu-24MK-val repülő 1124. század emblémája látható. |
|
| 2012 novemberétől - 18 hónappal a szíriai polgárháború kezdete és négy hónappal a SAF-repülőgépek támadásai után -, Szu-24-esek lázadók állásait támadták. Az első Szu-24 veszteséget, egy Igla föld-levegő rakéta okozta 2012 november 28-án, az Aleppó kormányzósági Darat Izza közelében. A legénység egyik tagja, Ziad Daud Ali ezredes megsérült, a lázadók tábori kórházába szállították. Állítólag szír Szu-24-esek is találkoztak NATO harci gépekkel. Az első ilyen incidensek 2013 szeptember elején történtek, amikor a szír légierő 819. századának Tiyas légibázisáról indított Su-24-esei alacsonyrepülésben megközelítették a ciprusi Akrotiriben lévő brit légibázist, illetve egy 14 mérföld hosszú légi tilalmi zónát. A repülőgépek még a zóna előtt visszafordultak, mert két RAF Eurofighter Typhoon ment ellenük. Törökország is emelt két F-16-ost. A Szu-24 Fencerek valószínűleg a bázis légvédelmét és reakcióidejét tesztelték. 2014. szeptember 23-án az izraeli légvédelem MIM-104D Patriot rakétája Quneitra közelében lelőtt egy szíriai Szu-24-est, miután 800 méter magasságban berepült az izraeli ellenőrzés alatt álló légtérbe a megszállt Golán-fennsík felett. A rakéta akkor találta el a repülőgépet, amikor az már visszatért szíriai légtérbe. A legénység katapultált, és szír területen erszkedtek le. 2018. március 18-án a lázadók lelőttek egy SAAF Szu-24-et a Damaszkusz tartománytól keletre fekvő Kelet-Qalamounban. A gép a szíriai kormányerők által ellenőrzött területre zuhant. 2020 Március 1-jén két SAAF Su-24MK2-t lőttek le a török légierő F-16-osai levegő-levegő rakétákkal Idlib tartomány felett. Mind a négy pilóta biztonságosan katapultált. |
|
| 2015-ös orosz katonai művelet Szíriában |
| Az orosz légierő tizenkét Szu-24M2 bombázót állomásoztatott a térségben a szír Latakiában lévő légibázison. 2015. november 24-én egy orosz Szu-24M gépet lőtt le két török F-16-os a török-szír határ közelében. A legénység katapultált, Szíria területén ereszkedtek le. Törökország azt állította, hogy a repülőgép belépett a légterébe, és 10-12 alkalommal figyelmeztették, mielőtt lelőtték. A fegyveroperátor tisztet az orosz erők kimentették, de a pilótát a lázadók elfogták. A helikopteres mentés során egy orosz tengerészgyalogost is megöltek. Az incidenst követően Oroszország bejelentette, hogy a Szu-24-eseket Szíriában ezentúl minden hadműveleti bevetésen légiharcrakétákkal is felfegyverzik. |
| Orosz találkozások a NATO erőkkel |
| 2015 május vége felé egy orosz Szu-24-es géppár elrepült a USS Ross nevű Arleigh Burke osztályú rakétás romboló felett a Fekete-tengeren (lásd: Nyitó kép). "Az orosz gépek "meztelenek" voltak. Más szóval, nem voltak fegyverek sem a törzs alatt, sem a szárnyain" - mondta a Ross parancsnoka. A USS Ross nem változtatott irányt és nem reagált az átrepülésekre. |
| 2016 áprilisában a Balti-tengeren, két egymást követő napon több orosz Szu-24-es a US NAVY Donald Cook rombolójának 30 méteres körzetében repült el. A Donald Cook nemzetközi vizeken tartózkodott. |
| 2018 novemberében két felfegyverzett orosz Szu-24-es alacsony magasságon repült el a belga Godetia fregatt felett. Az eset csütörtökön reggel 9 óra körül történt. A repülőgépek háromszor repültek át a Godetia felett. Az incidens idején a Godetia a NATO északi aknakereső flottájának parancsnoki hajójaként működött. A flotta 6 hajóból állt. Peter Ramboer belga fregattkapitány parancsot adott a többi hajónak, hogy ne tüzeljenek. „Nem akarok az a személy lenni, aki tévedésből kirobbantja a harmadik világháborút” - mondta később a riportereknek. A belga haditengerészet által közzétett fényképek megerősítik, hogy a gépeknek „piszkos szárnyaik voltak”, ez a kifejezés a felfegyverzett katonai repülőgépekre vonatkozik. |
| Szaúd-Arábia által vezetett beavatkozás Jemenben |
| 2015. március 27-én, a Decisive Storm hadművelet során a huthi erők azt állították, hogy lelőtték a Szudáni Légierő Szu-24 Fencerét Jemenben egy S-75 Dvina rakétával. A huthi erők vezetése fényképeket tett közzé egy elfogott szudáni pilótáról és fémalkatrészekről, melyek állítólag a lelőtt replőgép roncsaihoz tartoztak. |
| 2008. december 19-én az orosz légierő egy Szu-24M repülőgépe lezuhant Voronyezs közelében. A legénység katapultált. Információk szerint a balesetet a repülőgép repülésirányító rendszerének meghibásodása okozta. |
| 2011. április 10-én az Iráni Iszlám Köztársaság légierejének Szu-24MK repülőgépe lezuhant Khavaran falu közelében, Sarvestan város közelében, mintegy 80 km-re keletre Shiraztól, Fars tartomány déli részén. |
| 2012. február 13-án az orosz légierő egy Szu-24-es gépe lezuhant Kurgan régióban. A legénység mindkét tagja biztonságosan katapultált. A baleset valószínű okaként a motor meghibásodását jelölték meg |
| 2012. október 30-án, egy orosz Szu-24M lezuhant Cseljabinszki járásban. Repülés közben az orrkúp eltört, a repülőgép irányító rendszere meghibásodásodott. Kényszerleszállás sikertelen volt, a kétfős legénység szabad terület fölé repült, és biztonságosan katapultált. |
| 2014. március 21-én az ukrán légierő 7. dandárjához tartozó Szu-24M leszállás közben lezuhant Sztarokonstantinov közelében. A legénység mindkét tagja biztonságosan katapultált. |
| 2014. október 13-án az Algériai Légierő Szu-24-ese lezuhant egy gyakorlórepülés közben, és a személyzet mindkét tagja meghalt. |
| 2015. július 6-án az orosz légierő egy Szu-24-ese lezuhant az orosz távol-keleti Habarovszk közelében, a legénység két tagjából egy meghalt. |
| 2017 október 10-én egy orosz Szu-24 felszállás közben lezuhant a szíriai Khmeimim légibázison. A legénység mindkét tagja életét vesztette. |
 |
|
|
| Su-24 a USS Donald Cook (DDG 75) felett alacsony magasságon |
|
|
|
 |
|
|
| Az Ukrán Légierő „Kiváló gép” jelzésű Szu–24M-je |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
| Szállítás közben trailerről lesett törzs |
|
|
|
| Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: |
|
|
|
