| Címkép: 1991. március 3. A Desert Storm hadművelet során megsemmisült iraki Szu-25 | Fotó: Sgt. Dean Wagner (U.S. Army) |
|
|
| Szuhoj Tervezőiroda | OKB–51 |
|
| CIKK |
 |
Egy orosz Szu-25 pilótája drámai sisakkamera felvételen rögzítette saját katapultálását. |
 |
|
Su-25 ismertető |
| A Szuhoj Szu–25 Gracs (Су-25 Грач, jelentése: vetési varjú) szubszonikus, sugárhajtású csatarepülőgép, melyet az 1980-as években a Szuhoj OKB fejlesztett ki a Szovjetunióban. 1981. áprilisában állt szolgálatba. Feladata: alacsony magasságban repülve, célok pusztítása a frontzónában. Számos helyi háborúban, többek között az afganisztáni polgárháborúban és az orosz–grúz háborúban is bevetették. |
| A gép sokak szerint az A–10 Warthog mögött a második helyre szorult amerikai YA–9 prototípusra emlékeztet, de annál jóval áramvonalasabb kialakítású. Hasonlóság inkább a versenyben szintén alulmaradt szovjet Iljusin Il–102 prototípus és a YA–9 között fedezhető fel. |
 |
 |
|
| Su-25/Su-25K röntgenrajz, magyar feliratokkal |
|
|
|
|
|
|
| A Szu-25 project vezető tervezője M. P. Simonov főtervező volt, ezért látható a Szu-25-ös repülőgép végleges tervrajzán az ő jóváhagyó aláírása. |
| Alapváltozatát a 31-es gyárban gyártották, Tbilisziben. 1978 és 1989 között 582 együléses Szu-25-öt gyártottak Grúziában, nem számítva a Szu-25K exportprogram keretében gyártott repülőgépeket. A repülőgépnek ez a változata jelenti az orosz légierő Szu-25-ös flottájának gerincét.
A repülőgép számos balesetet szenvedett szolgálata során, melyeket fő fegyverzetének, az S-24 rakéták kilövésének tulajdonítható rendszerhibák okoztak. A 240 mm-es S-24 rakéták használatát betiltották, helyette FAB-500 - 500 kg-os általános célú, nagy hatékonyságú bomba lett az elsődleges fegyverzet. |
|
| A gép egy beépített 30 mm-es ikercsövű gépágyúval rendelkezik, használatát az orrba szerelt lézertávmérő támogatja. Felfegyverezhető 57 mm-es és 80 mm-es nem irányított rakéta-blokkokkal, légibombákkal, üzemanyag-póttartályokkal és H–25 irányított rakétákkal, amelyeket a szárny alatti számos fegyverfelfüggesztő csomópontra rögzíthetnek. Önvédelmi célokra az R–60 (NATO-kódja AA–8 Aphid) kis hatótávolságú infravörös önirányítású légiharc-rakéta szolgál, de ezzel az ellenséges harci helikopterek ellen is tevékenykedhet. |
|
| A „Gracs” néven is ismert csatagép védelméről nagy tömegű páncélzat gondoskodik, az afganisztáni tapasztalatok hatására a két hajtóművet 3 mm-es acél tűzfallal választották el a géptörzstől. A fedélzeti rendszerek egyszerűek, a gép függeszthető konténerekben szállítja z üzemeltetéshez szükséges eszközöket egy tábori repülőtérre, beleértve ebbe két fő szerelő személygondolában való szállítását – ezt a módszert a Szovjet Légierőn kívül sehol nem alkalmazzák. A nagy méretű, igen széles kerekeken guruló Szu–25 nem előkészített, füves pályáról is képes üzemelni. |
|
| A gép egyik hátránya a pilóta rossz kilátása. A második világháborús német Hs 129 csatagépre emlékeztető, páncélozott pilótafülkéből oldalra és hátra is csak korlátozottan, tükrökkel lehet kitekinteni és ezt a K–36 katapultülés nagyméretű háttámlája, szerelvényei csak fokozzák. A gép a MiG–21-es utánégető nélküli sugárhajtóművével van felszerelve, tüzelőanyag-fogyasztása igen nagy, hosszabb bevetésekre nem alkalmas és légi utántöltési képességgel sincs felszerelve. A hajtómű tehát nem volt modern, de megbízhatósága, tolóereje és sok csereszabatos alkatrésze megfelelt a követelményeknek, ám hőkibocsátása magas, ezért a vállról indítható, infravörös önirányítású kézi légvédelmi rakéták gyakran okoztak komoly sérülést, vagy katasztrófát az afganisztáni szovjet invázió második felében, amikor az infracsapda-töltetekre kevésbé érzékeny amerikai FIM–92 Stinger rakéták megjelentek a mudzsahedinek kezében. |
|
|
|
 |
|
|
| Szu 25 K - Szlovák és cseh légierő |
|
|
|
|
Su-25 harci alkalmazása |
| A típus 1981-es szolgálatbaállása óta több konfliktusban harcolt már. Részt vett a szovjet–afgán háborúban, repült a mudzsahedek ellen. Az iraki légierő Szu-25-ösöket alkalmazott Irán ellen az 1980–88-as iráni–iraki háborúban. A grúz légierő Szu-25-ösöket használt az abháziai háborúban 1992 és 1993 között. A macedón légierő Szu-25-ösöket vetett be az albán felkelők ellen a 2001-es macedón konfliktusban, 2008-ban pedig Grúzia és Oroszország is Szu-25-ösöket használt az orosz-grúz háborúban. Az afrikai államok, Elefántcsontpart, Csád és Szudán is Szu-25-öt alkalmazott a helyi lázadásokban és polgárháborúkban. A közelmúltban a Szu-25-ös szolgálatot teljesített a szíriai polgárháborúban és a 2020-as hegyi-karabahi háború összecsapásaiban, és a jelenleg is tartó (2022.10.12.) Orosz-Ukrán háborúban is. |
|
| A 1. szovjet légierő Szu-25-ös egysége a 200. támadószázad volt, amely kezdetben a Sitalcay légibázison települt. Az első tizenegy repülőgép 1981 májusában érkezett ide. 1981. július 19-én a 200. századot visszarendelték a nyugat-afganisztáni Shindand légitámaszpontra. Fő feladata az afgán lázadók által ellenőrzött hegyi katonai állások és építmények elleni légicsapások lebonyolítása volt. Egy másik szovjet Szu-25-ös egység volt a 368. támadórepülőezred, melyet 1984. július 12-én hoztak létre az ukrajnai Zhovtneve-ben. Hamarosan áthelyezték keletre, hogy Afganisztán felett végezzen műveleteket. A szovjet-afgán háború során a Szu-25-ösök összesen 139 irányított rakétát lőttek ki mudzsahedek állásai ellen. Évente átlagosan repülőgépenként 360 bevetést hajtottak végre, ami jóval magasabb, mint bármely más Afganisztánban működő harci repülőgépé. A háború végéig közel 50 Szu-25-öst telepítettek afgán légitámaszpontokra, amelyek összesen 60 000 bevetést hajtottak végre. Az 1981-es első bevetés és a háború 1989-es vége között 21–23 repülőgép veszett el a harci műveletekben, és legfeljebb kilenc a földön semmisült meg. Érdekesség, hogy Alekszandr Ruckoj, volt orosz alelnök, Afganisztánban Szu–25 pilótaként szolgált ezredesi rangban, később, majd 1988. augusztus 4-én egy pakisztáni F–16A lelőtte. Sikeresen katapultált, később több magas kitüntetést kapott. |
|
| Az iráni–iraki háború 1980-1988 |
| A Szu-25-ösök az iráni–iraki háborút 1980–1988 során végigharcolták. Az első Szu-25-ösöket az Iraki Légierő állította hadrendbe 1987-ben, és a háború vége felé megközelítőleg 900 bevetést hajtottak végre, az iraki légi hadműveletek nagy részét teljesítették. A háború legintenzívebb időszakában az iraki Szu-25-ösök naponta 15 bevetést hajtottak végre. Az egyik incidensben egy iráni Hawk föld-levegő rakétával lelőttek egy iraki Szu-25-öst, de a pilótának sikerült katapultálnia. Ez volt az egyetlen megerősített, sikeres iráni támadás Szu-25 ellen. |
|
| Az öbölháború idején 1991-es a koalíciós erők légi fölénye akkora volt, hogy az iraki Szu-25-ösök többsége nem is tudott felszállni. 1991. január 25-én az iraki légierő hét Szu-25-öse menekült el Irakból és landolt Iránban. Az este 1991 februárjában két amerikai F-15C Eagle vadászgép a 53. Harcászati százaból elfogott egy pár iraki Su-25-öst, és MiG-21-est. Mind a négy iraki repülőgépet lelőtték, a két Szu-25-ös lezuhant a sivatagban, nem messze az iraki iráni határtól. Ez volt az iraki Szu-25-ösök egyetlen légiharca a háborúban. |
| A grúz kormány 1992 és 1993 között Szu-25-ösöket használt az abház szeparatisták ellen az első abház háború idején. 1993. július 4-én Nyizsnaja Eshera felett egy 9K34 Strela-3 MANPADS a Grúz Légierő Szu-25-ösét lőtte le. 1993. július 13-án egy másik grúz Szu-25-öt lőttek le 9K32 Strela-2 MANPADS-el. 1993. július 4-én ZU-23-2 baráti tűzében egy Szu-25-ös megsemmisült. Az orosz légierő egyik 25-öse CAS biztosítás közben pilótahiba miatt zuhant le. |
|
| Az első csecsen háború idején orosz Szu-25-ökkel és az orosz légierő más repülőgépeivel együtt egyértelmű volt az orosz haderő légi fölénye. 1994. november 29-én a 368. OShAP orosz Szu-25-ösei mind a négy csecsen katonai bázist megtámadva, 266 csecsen repülőgépet semmisítettek meg a földön, melyek többé már nem voltak alkalmasak repülésre. A Szu-25-ösök örülbelül 5300 csapásmérő bevetést hajtottak végre 1994 és 1996 között. A 4. orosz légihadsereg 140 Szu-17M, Szu-24 és Szu-25 gépei voltak a háborús övezetben, illetve egy A-50 AWACS repülőgép. A felhasznált lőszerek általában nem irányított S-5, S-8 és S-24 rakéták, valamint FAB-250 és FAB-500 bombák voltak. A csapások 2,3%-a történt precíziós irányítású Kh-25ML rakétával, és KAB- 500L és KAB-500KR intelligens bombákkal. Az orosz erők nem igazán tudták megfelelően kihasználni a légi fölényt, ennek oka az elavult légi taktika volt, mely a légierőt haszontalan feladatokra összpontosította az ilyen típusú háborúkban, mint például a támadó őrjáratok. Az orosz légi veszteségek csekélyek voltak, mivel a csecsenek nem telepítettek komoly légvédelmet.
1995. február 4-én egy ZSU-23-4 Shilka légvédelmi tüze lelőtt egy orosz Szu-25-öst Belgatoi Gekhi felett, Groznijtól öt kilométerre, délkeletre. A pilóta, Nyikolaj Bairov őrnagy katapultált, de a földnek zuhanva meghalt, ejtőernyője nem nyílt ki időben.
1995. február 4-én egy másik Szu-25 is a légvédelm áldozata lett, bár Jevgenyij Derkulszkij alezredes pilóta végül leszállt a mozdoki légibázison, ahol később a gépet megjavították.
1995. május 5-én egy másik orosz Szu-25-öst Serzhen-Jurt közelében 12,7 mm-es légelhárítótűzzel lőttek le alacsony magasságban, járőrözés közben. A pilóta, Vlagyimir Sarabejev ezredes meghalt.
1996. április 4-én felderítő repülés közben egy Szu-25 megtámadta Goiskoye falut. Egy ZU-23-2 lelőtte, a pilóta, Alekszandr Matvienko őrnagy katapultált, és egy orosz helikopter visszahozta a grozniji Hankala légibázisra.
1996. május 5-én egy kétüléses Szu-25UB-t egy 9K34 Strela-3 MANPADS-szel lőttek le Mairtup falu közelében, felderítés közben. Mindkét pilóta, Igor Sviryidov ezredes és Oleg Isayev őrnagy meghalt. A háború 1994 decemberi kezdete óta ez volt a negyedik lelőtt Szu-25 és az ötödik orosz merevszárnyú repülőgép. |
|
| Az orosz légierő Szu-25-öseit széles körben használták a második csecsen háború alatt is, különösen az első szakaszban, amikor az orosz erők megszállták az önjelölt Csecsen Köztársaságot, Icskeriát. A háborúban hét orosz Szu-25-ös veszett el, hat balesetben, egy ellenséges tűz következtében: 1999. október 4-én egy Szu-25-öst felderítő küldetése során lelőtt egy MANPADS Tolsztoj-Jurt falu felett. A pilóta meghalt. A repülőgép szárnyait Groznij központi terén emléktalapzatra tették. |
| Az etióp légierő Szu-25-ösöket használt eritreai célpontok támadására. 2000. május 15-én az eritreai légierő MiG-29-ese lelőtt egy etióp Szu-25-öt, a pilóta meghalt. |
| 2001-es felkelés a Macedón Köztársaságban |
| A macedón légierő az albán szeparatisták elleni konfliktusban aktívan használta 25-öseit. 2001. június 24-től többször is támadták a szeparatista állásokat. A legsikeresebb hadműveletre 2001. augusztus 10-én került sor Raduša faluban, amikor a Szu-25-ösök albán fegyvereseket támadtak, akik 16 macedón katonát öltek meg az előző két napban. |
| Szudán Szu-25-ösöket használt a lázadók ellen Darfurban. Akcióikban több civil is életét vesztette. |
| Elefántcsontpart és a Francia csapatok összecsapásai |
| Az elefántcsontparti polgárháború idején Szu-25-ösöket használtak a kormányerők a lázadó célpontok megtámadására. 2004. november 6-án legalább egy elefántcsontparti Szu-25-ös megtámadta a francia Unicorn békefenntartó erők Bouakéban állomásozó egységét 13.00-kor, kilenc békefenntartót és egy amerikai fejlesztési munkatársat megölt, 37 katonát megsebesített. Nem sokkal ezután a francia hadsereg megtorlásként megtámadta a jamuszukrói légitámaszpontot, és megsemmisítette az elefántcsontparti légierőt, beleértve annak két Szu-25-ösét is. |
| 2008-as orosz–grúz háború |
| 2008 augusztusában a Szu-25-ösöket Grúzia és Oroszország is használta a 2008-as orosz–grúz háború során. A grúz légierő Szu-25-ösei részt vettek a csapatok légi támogatásában a chinvali csata során, és bombatámadásokat hajtottak végre dél-oszétiai célok ellen. Az orosz katonai Szu-25-ösök csapást mértek a grúz erőkre Dél-Oszétiában. Az orosz hadsereg hivatalosan megerősítette három Szu-25-ös elvesztését a grúz légvédelemi tevékenység következtében, bár a moszkvai védelmi jelentés négy gépet említ. A jelentések szerint a gépeket grúz Buk-M1 légvédelmi egységek lőtték le. A grúz Szu-25-ösök éjszakai akciókat is végrehajtottak. 2008 augusztus elején orosz Szu-25-ösök bombákat dobtak a tbiliszi repülőgépgyártó üzem repülőterére, ahol a Szu-25-öst licenszben gyártják.
|
| 2012. november 1., Irán - Su-25 vs. Predator |
| 2012. november 1-jén az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda Szu-25 Frogfoot gépe észlelt egy közlekedő amerikai MQ-1 Predator drónt, amely nemzetközi vizek felett repült körülbelül 14 mérföldre Irán partjaitól. A szovjet korszak gépeivel repülő iráni pilóták tudták, hogy a Predator könnyű célpont lesz. |
| A sajtónak utólag nyilvánosságra hozott jelentések szerint az iráni Su-25-ösök a lassan mozgó drónt elfogták és 30 mm-es ágyúval tüzet nyitottak rá. Az az MQ-1 sértetlen maradt, a két Szu-25 megszakította üldözést. |
| Az eset persze nem ilyen egyszerű. A Su-25-ösök 250 lövést adtak le, viszonylag közelről, és az iráni pilóták azért nem ennyire ügyetlenek. A cél valószínű, hogy nem a drón lelövése volt, hanem csak üzenetet akartak küldeni. Nos, az amerikaik meg is kapták az üzenetet. Innen datálódik a drónok vadászgépes kisérete. |
| A 2014–2015-ös ukrajnai konfliktus |
| Az ukrán fegyveres erők 2014 tavaszától kezdődően Szu-25-ösöket is repülőgépeket telepítettek a felkelők által ellenőrzött keleti régiók környékére.
2014. május 26-án ukrán Szu-25-ösök Mi-24-es helikoptereket támogattak a Donyecki repülőtér visszafoglalására irányuló katonai művelet során, amelynek során. A Szu-25-ösök levegő-föld rakétákat is használtak a helikopterek ellen.
2014. július 2-án egy ukrán Szu-25-ös lezuhant műszaki hiba miatt.
2014. július 16-án lelőttek egy Szu-25-öt, ukrán tisztviselők azt állították, hogy egy orosz MiG-29 lőtte le egy R-27T rakétával. Oroszország tagadta ezeket a vádakat.
2014. július 23-án két Szu-25-öst lőttek le Ukrajna Donyeck régiójában. Az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács szóvivője elmondta, hogy a repülőgépeket Oroszországból kilőtt rakéták lőtték le.
2014. augusztus 29-én az oroszbarát lázadók lelőttek egy ukrán Szu-25-öt. Az ukrán hatóságok azt mondták, hogy a lecsapás egy orosz rakéta miatt történt, anélkül hogy tisztázták volna, hogy orosz gyártmányra vagy orosz erők által kilőttekre gondolnak. A pilótának sikerült biztonságosan katapulnia. Ugyanezen a napon az oroszbarát lázadók akár négy Szu-25-öst is lelőttek.
2015. február 9-én az oroszbarát erők először közvetetten, egy ukrán médiaforrásra hivatkozva ismerték el, hogy Szu-25-öt használtak az ukrán erők ellen a Debalcevo melletti harcok során.
|
|
| Észak-Irak offenzívája, 2014. június |
| 2014. június 29-én arról számoltak be, hogy Irak azt állította, hogy megkapta az első adag használt Szu-25-öst, amelyet Oroszországtól rendeltek az Iszlám Állam szunnita lázadói elleni harcra Irakban és Levanteban. Az iraki védelmi minisztérium egyik forrása azt állította, hogy a repülőgép "három-négy napon belül" üzembe fog állni, annak ellenére, hogy az irakiknak műszaki segítségre és alkatrészekre van szükségük az üzembe helyezésükhöz, és hogy az orosz gyártmányú repülőgépek összeegyeztethetetlenek az Iraqi Airrel. az erők amerikai gyártmányú Hellfire rakéták leltárát.
Az Iszlám Forradalmi Gárda légiereje 2014. július 1-jén hét Szu-25-öt szállított le, amelyek többsége az Öböl-háborúból származó volt iraki repülőgép volt. Gyorsan beszorították őket a harcba, már 2014 augusztusának elején légitámadásokat hajtottak végre, majd később kiterjesztették működési területüket.
Iraki Szu-25-ösök repültek az Iszlám Állam elleni bevetések nagy részében, 2014 júniusa és 2017 decembere között 3562 küldetéssel, mire az Iszlám Állam elvesztette az irányítást a korábban általa irányított Irakban. Ez az F-16IQ iraki flotta által repült 514 bevetéshez hasonlítható.
|
|
| Katonai beavatkozás Szíriában |
| 2015 szeptemberében arról számoltak be, hogy Oroszország legalább 12 db Szu-25-öt telepített Latakia szíriai melletti repülőtérre, hogy támogassa az ottani orosz erőket, melyek részt vettek az ISIL elleni szíriai offenzívában.
2015. október 2-án orosz Szu-24M és Szu-25 repülőgépek megsemmisítettek egy ISIL parancsnoki állomást Idlíb tartományban, míg a Szu-34 és Szu-25 repülőgépek egy ISIL megerősített bunkert számoltak fel Hama tartományban.
2016. március 15-ig az orosz Szu-25-ösök több mint 1600 bevetést hajtottak végre Szíriában, miközben 6000 bombát dobtak le.
Roman Filipov története: 2018. február 3-án egy orosz Szu-25-öst lőttek le Idlíb felett MANPADS-t használó lázadók. |
| A 2020-as hegyi-karabahi háború |
| 2020. szeptember 29-én az örmény védelmi minisztérium azt állította, hogy az egy örmény légierő Szu-25-ösét lelőtte egy török F-16-os. A pilóta meghalt, Törökország tagadta a vádat. 2020. október 4-én Fuzuliban egy, az örmény állásokat támadó Azerbajdzsáni Szu-25-ös repülőgépet lőttek le az örmény erők, valószínűleg egy 9K33 Osa-val. A pilóta, Zaur Nudiraliyev ezredes meghalt. Az azerbajdzsáni tisztviselők 2020 decemberében elismerték a veszteséget. A konfliktus aktív szakaszában Zaur Nudiraliyev ezredes több bevetést hajtott végre. 2020. szeptember 27. és 2020. november 9. között több mint 600 légicsapást mért a Szu-25-ös flotta, amelynek feladata többek között az ellenséges légvédelem elnyomása és megsemmisítése volt. |
| 2022. február: Orosz - Ukrán háború |
| A jelenleg is tartó (2022.10.12.) konfliktusban több orosz és ukrán Su-25 vesz részt. Több sikeres támadás mellett mindkét fél jelentős veszteségeket is szenvedett. Az eseményekről itt található részletes leírás. |
| 2006 december: a Kongói Demokratikus Köztársaság légierejének egy Szu-25K típusú repülőgépe 2006 decemberében tűnt el egy rutinszerű áttelepülési művelet során. A roncsot és a gép pilótáját soha nem találták meg.
2007. június 30: szintén kongói Szu-25K zuhant le a Kongói Függetlenség Napján, Kisangani város közelében, hajtómű hiba következtében. A pilóta életét vesztette.
2008. március 20-án az Orosz Légierő egy Szu-25-öse robbant fel a levegőben, Primorsky Krai felett, Vlagyivosztoktól 143 km-re. Az eset egy éles lövészet során történt, a pilóta meghalt. A későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a repülőgépet saját kísérője lőtte le, egy véletlenül indított rakétával. A balesetet követően az összes orosz Szu-25-öst leállították a rakétaindítás folyamatának felülvizsgálata miatt.
|
|
Su-25 változatok |
| Az alap Szu-25 modell lett az exportváltozat alapa, mely a Szu-25K (K omercseszkij) nevet kapta. Ezt a modellt szintén a 31-es gyárában építették. A repülőgép csak apró részletekben különbözött a szovjet légierős változattól. 1984 és 1989 között összesen 180 Szu-25K készült. |
| A Szu-25UB oktatógép első prototípusa, a "T-8UB-1" 1985 júliusában készült el. Első repülését az Ulan-Ude-i gyár repülőterén hajtották végre 1985. augusztus 12-én. 1986 végére még az állami próbák befejezése előtt 25 db Szu-25UB-t gyártottak le Ulan-Ude-ban, bízva abban, hogy a gép megkapja a hivatalos szolgálati engedélyeket. Megkapta. Aktív szolgálatú pilóták kiképzésére és értékelő repüléseire, valamint a szovjet légierő pilótakadétok képzésére szolgáltak. A teljesítmény nem különbözött lényegesen az együlésesétől. A kétüléses navigációs, támadó-, irányzékei és fegyver-irányító rendszerei lehetővé tették, hogy rutin kiképzési és fegyverkiképző küldetések során is használható legyen. |
| 1986-tól 1989-ig, a Szu-25UB harci kiképző változat építésével párhuzamosan, az Ulan-Ude-i üzem gyártotta a Szu-25UBK-t, amelyet exportra szántak a Szu-25K-t vásárló országokba. |
| A Su-25UBM kétüléses változat, amely hadműveleti oktatógépként használható, de támadó képességekkel is rendelkezik. Felderítésre, célkijelölésre és légi irányításra is használható. Első repülése 2008. december 6-án volt, 2010 decemberében engedélyezték, majd az Orosz Légierőnél üzembe állt. A változat fedélzetén Phazotron NIIR Kopyo radar és Bars-2 berendezés található. A Szu-25UBM hatótávolsága becslések szerint 1300 km. Infravörös irányított rakéták (IRGM) elleni védelmi rendszert kapott, amimár minimális követelmény a mai harctereken. |
|
| A Szu-25UTG (Uchebno- Trenirovochnyy s Gákom ) a Szu-25UB egy repülőgéphordozóra felkészítő változat. Ezen gyakorolták a fedélzeti landolást, a síugrósánc használatát, de élethű földi telepítésű maketten. Az első 1988 szeptemberében repült, és 10 darabot gyártottak. A fele 1991 után honi szolgálatban állt, később már kitelepültek Oroszország egyetlen repülőgép-hordozójára, a Kuznyecov Admiral fedélzetére. Az öt gép nem volt elegendő a hordozó csoport kiképzési igényeire, ezért számos Szu-25UB-t átalakítottak UTG változatra. Ezek Su-25UBP nevet kapták, a P betű a „deck” rövidítése volt, jelezve, hogy ezek a repülőgépek haditengerészeti funkciót látnak el. 2007-ben körülbelül 10 ilyen repülőgép működött az északi flotta 279. haditengerészeti repülőezredének részeként. 2021-ben Szu-25K gépeket is telepítettek a flotta 100. hajós vadászrepülőezredéhez. |
|
| 1996 és 1998 között Georgiában gyártott Szu-25-ös kiképző változata. Összesen három repülőgépet építettek, mindegyiket a grúz légierő számára. |
| A Sukhoi Su-25U3 egy háromüléses alapkiképző. A meglepő személyzetszám miatt a gép beceneve "Orosz trojka" lett. A munkálatokat 1991-ben finanszírozás hiányában felfüggesztették. |
| A Szu-25BM célzsák-vontatási feladatokra készült, fejlesztése 1986-ban kezdődött. A T-8BM1 névre keresztelt prototípus 1990. március 22-én repült először sikeresen Tbilisziben. A tesztfázis befejezése után a repülőgép gyártásba került. |
|
| A Szu-25T (Tankovy) egy dedikált páncéltörő változat, melyet figyelemre méltó sikerrel teszteltek Csecsenföldön. A repülőgép kialakítása hasonló a Szu-25UB változathoz. Az UB-t együlésessé alakították, a hátsó ülés helyére műszerek kerültek. Minden időjárási körülmények között, és éjszakai is harcolhat. A szabványos Szu-25 teljes fegyverarzenálja mellett a KAB-500Kr TV-vezérelt bombát és a félaktív lézervezérelt Kh-25ML-t is alkalmazhatja. Nagyobb orrkúpja a Shkval optikai TV-nek és a Prichal célzórendszernek ad helyet lézeres távmérővel és célpontjelzővel. Szállíthat Vikhr lézervezérelt, csőből indítható rakétákat, ami a gép fő páncéltörő fegyverzete. Éjszakai műveletekhez a gyenge megvilágítású TV Merkuriy pod rendszert a törzs alá lehet függeszteni. 1983–86-ban három Szu-25T prototípust, 1990-ben pedig 8 sorozatgyártású repülőgépet építettek. A Szu-25T programot 2000-ben hivatalosan törölték. |
|
| A Su-25TM (más néven Szu-39) új támadórendszerekkel továbbfejlesztett navigációs és, valamint jobb túlélőképességgel készült. A Kopyo mellett a törzs alatti konténerben légi célpontok felderítésére való RVV-AE/R-77 radar függeszthető. Hajók elleni Kh-31 és Kh-35 rakétákkal is felszerelhető. Az Orosz Légierő 8 repülőgépet kapott 2008-ig. A T és TM változatokhoz tervezett továbbfejlesztett repüléstechnikai rendszerek egy része bekerült a Szu-25SM-be is, mely az orosz légierős Szu-25 átmeneti frissítése. A Su-25TM-et, ami egy mindent magában foglaló frissítési program, a "megfizethetőbb" Su-25SM program váltotta fel. |
|
| Az SM frissítés repüléstechnikai fejlesztéseket és repülőgépsárkány-felújítást tartalmaz, hogy a Frogfoot élettartamát akár 500 repülési órával vagy 5 évvel meghosszabbítsák. Az SM vadonatúj PRnK-25SM "Bars" navigációs/támadó programcsomagja a BTsVM-90 digitális számítógépes rendszer köré épül, melyet eredetileg a TM frissítési programhoz terveztek. Az új programcsomag navigációs és támadási pontossága háromszor jobb az alap Szu-25-höz képest, és a jelentések szerint 15 méteren belül van műholdas korrekcióval, de 200 méteren belül anélkül.
KA1-1-01 Head-Up Display (HUD) került a gépbe, mely az eredeti ASP-17BTs-8 elektrooptikai irányzék képességeinél sokszorasan többet nyújt. A frissítés során beépítették a többfunkciós MFD kijelzőt, az RSBN-85 rövid hatótávolságú SHORAN navigációs segédeszközt, az ARK-35-1 automatikus iránykeresőt (ADF), az A-737-01 GPS/GLONASS vevőt, Karat-B-25 repülési adatrögzítőt (FDR), Berkut-1 videórögzítő rendszert (VRS), Banker-2 UHF/VHF kommunikációs rádiót, SO-96 transzpondert és az L150 "Pastel" radarbefogás-figyelmeztető rendszert (RWR).
Az R-95SH hajtóműveket felújították és módosították egy túlfeszültség-gátló rendszerrel. A rendszert úgy tervezték, hogy javítsa a hajtómű ellenállását a fegyverek és rakéták kilövése során keletkező, a hajtómű által beszívott porokkal és gázokkal szemben. A felújítot, illetve az új berendezések kombinációja a megnövelt automatizálási és öntesztelési képességekkel lehetővé tette a repülés előtti és utáni karbantartás idejének 25-30%-os csökkentését. A teljes súlymegtakarítás körülbelül 300 kg.
A Szu-25SM fegyverarzenálja a Vympel R-73 rendkívül mozgékony levegő-levegő rakétával bővült, igaz, sisakirányzék nélkül, hagyományos longitudinális kereső móddal. Megkapta az S-13T 130 mm-es rakétákat robbanó- és páncéltörő robbanófejekkel. Ezek ötlövedékes B-13-as konténerből indíthatók. Ezenkívül a Kh-25 ML és a Kh-29 L fegyverhasználati profilok jelentősen javultak, lehetővé téve néhány összetett rakétaindítási forgatókönyv végrehajtását, mint például: két egymást követő rakéta kilövése két különböző célpontra egyetlen támadási lépésben. A GSh-30-2 gépágyú (250 lőszeres tárral) három új, csökkentett tüzelési sebességet kapott: 750, 375 és 188 lövést percenként. A Su-25SM új BD3-25 szárny alatti pilonokat is kapott.
2012. február 21-én a légierő szóvivője, Vlagyimir Drik ezredes elmondta, hogy Oroszország folytatja Szu-25 gépeinek fejlesztését Szu-25SM verzióra. Drik elmondta még, hogy az orosz légierő több mint 30 Szu-25SM-et állított szolgálatba, és 2020-ig körülbelül 80 Szu-25 modernizálását tervezi. 2013 márciusáig több mint 60 repülőgépet korszerűsítettek. 2013 februárjában tíz új Szu-25SM-et szállítottak a légierő déli bázisára, ahol hadműveleti kiképzés folyik. A 2005–2015 közötti időszakban több mint 80 repülőgépet korszerűsítettek.
2014 eleje óta a krasznodari régióban található Déli Katonai Körzet Gárda Repülési Osztálya Támadó Repülő Ezrede 16 Szu-25SM-et kapott. 2018-ban további kilencet szállítottak, további nyolcat 2019 elején és további négyet 2020 elején, egyet 2021 elején. |
|
| 2018 óta a légierő már Szu-25 SM3-asokat is fogad, 2019 júniusáig összesen 25 repülőgépet szállítottak le nekik. Az alapvonali Szu-25-től és annak fokozatosan továbbfejlesztett változatától, a Szu-25SM elavult Klen-PS lézeres célpont jelölőjét, az új SOLT-25 elektrooptikai orrmodulra cserélték. Ez 16-szoros zoomot biztosít, lézeres távolságmérővel, célpont-jelölővel, hőkamerával, TV-csatornákkal rendelkezik, valamint képes követni a mozgó célpontokat minden időjárási körülmények között 8 km-es távolságból is.
A Szu-25SM3 megkapta a Vitebsk-25 védelmi csomagot, amely magában foglal egy sor Zakhvat előre és hátrafelé néző, rakétakilövésre figyelmeztető ultraibolya érzékelőt. Megkapta az L-150-16M Pastel radar irányadó és figyelmeztető rendszert, valamint két UV-26M 50 csali-adagolót és egy pár szárnyra szerelt L-370-3S radarzavaró hüvelyt. A Su-25 SM3 az új PrNK-25SM-1 Bars célzó- és navigációs rendszerrel, valamint a KSS-25 kommunikációs rendszerrel, Banker-8-TM-1 antennával is bővült.
A szíriai tapasztalatok eredményeként a Szu-25 SM3 új, SVP-24 navigációs és bombázási rendszert kapott, melyek lehetővé teszik a precíziós bombázást. |
|
| A Szu-25KM "Skorpió", egy Szu-25-ös frissítési program, amelyet 2001 elején jelentett be az eredeti gyártó, Tbilisi Aircraft Manufacturing. A fejlesztésben az Elbit Systems of Israel is részt vett. A prototípus első repülését 2001. április 18-án hajtotta végre Tbilisziben grúz légierős jelzésekkel. A repülőgép egy szabványos Su-25 törzsre épül. Újdonságok: glass cockpit, digitális térkép generátor, sisakkijelző, komputerizált fegyverrendszerek, teljes küldetés előtti tervezési képesség, és teljesen redundáns biztonsági mód. A gép NATO kompatibilis, a legkorszerűbb biztonsági és túlélési jellemzőkkel, valamint a nemzetközi követelményeknek megfelelő fejlett fedélzeti rendszerekkel. Képes Mark 82 és Mark 83 lézervezérelt bombák és levegő-levegő rakéták használatára, a rövid hatótávolságú Vympel R-73 rakétával együtt. |
| A Sukhoi Su-25R (Razvedchik) egy taktikai felderítő változat. 1978-ban tervezték, de gyártásba nem került. |
| Az ukrán légierő nyolc együléses és egy kétüléses Szu-25 és Szu-25UB gépét modernizálta ezzel a típusjelzéssel. Új navigációs rendszert kapott, fejlesztették a gépek túlélési képességét, a fegyverrendszert, és több kissebb módosítást hajtottak végre rajtuk. |
| A grúz Tbilisi Repülőgépgyár folyamatban lévő programja, célja a Szu-25 orosz alkatrészek nélküli, saját erős modernizálása. |
| Jane's All The World's Aircraft 2003–2004 |
| Ildar Bedretdinov (2002) "The Su-25 and its modifikations" Moszkva, Bedretdinov és Társa. ISBN 978-5-901668-01-6 |
|
| Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: |
|
|
|
