| A TF-51D Sn.44-84847 'Contrary Mary' Roy Caviness saját kétüléses gépe volt a 78 FG. 84. századnál, 1945 augusztus elsejei nyílvános napon készült kép. | Forrás: Warbird Fights |
|
|
| Az első harci egység, amely megkapta a P-51B-ket, a 9. Légierő volt Angliában. A 354. FG kapta a repülőgépet, akkor, amikor még hónapok voltak hátra az invázióig. Mivel a 9. nem tudta kihasználni a gépet, nem volt mit tenni (úgymond...), a híres 'Pioneer Mustang' csoportot kölcsönadták a 8. Légierőnek kísérő feladatokhoz. A többi már történelem. A Mustang olyan vad sikert aratott, hogy a 8. légierő követelte, hogy állandóra biztosítsák számukra a P-51-eseket. |
 |
 |
|
 |
Henry W. Davis |
| Az alábbi képen a 355. vadászrepülőcsoport szerelője egy P-51B-5-NA Mustang (WR-W, sorozatszám: 43-6520) hajtóművén dolgozik. A gép beceneve "Woody's Maytag”. Ennek a repülőgépnek az oldalsó szellőzőnyílásai a nyomószár légcsatornájában, valamint a kipufogócső mögötti kiegészítő hőcsatornánál találhatóak. A győzelmi jelzések alatti kis fehér kereszt azt jelzi, hogy ez a repülőgép 85 gallonos törzstartállal rendelkezik. 1944. június 4-én ez a repülőgép nem tért vissza a St Quentin en Tourmont melletti járőrfeladatról. Henry Davis pilóta magas motorhőmérsékletet észlelt, és hazaindult. Végül elvesztette sebességét és magasságát, és 20 mm-es földi légelhárító tűzön átrepülve találatokat kapott és lezuhant. Henry W Davis pilóta meghalt. |
|
|
George E. Preddy - 26,8 légigyőzelem |
| 1944. május 13-án lelőtt két Bf 109-est, miközben bombázókat kísért. |
| 1944. június 20-án, miközben bombázókat kísért Magdeburgba, lelőtt egy Fw 190-et, majd egy Me 410-est lőtt le egy másik pilótával közösen. |
| 1944. augusztus 6-án hat Bf 109-est lőtt le. |
| 1944. december 25-én egy századot vezetett. Körülbelül háromórás járőrözés után utasították őket, hogy segítsenek egy már folyamatban lévő légiharcban. A cirkuszba érve Preddy lelőtt két Bf 109-est, majd két társával együtt Liège közelében egy magányos Fw 190D-t kezdett üldözni. Nagyon alacsonyan repültek, szinte a fák tetején. A 190-es áthúzott egy tisztás felett, ahol feltételezhetően a XIX. hadtest 430. AA (légvédelmi) zászlóalja települt. Rá pár másodpercre jött a három Mustang. A 190-es nem kapott légvédelmi találatot, pedig megszórták rendesen. A légvédelmisek meglátták a Mustangokat is, és tovább tüzeltek, nem ismerve fel, hogy baráti gépek jönnek. Preddy-ék 0,50-es ágyúk tüzén száguldottak keresztül. |
|
| Az akció előtt a pilótákat biztosították arról, hogy az összes helyi egységet értesítették. A nyilvánvaló kommunikációs nehézségek miatt a hír nem érte el az összes légvédelmi egységet, és mindhárom P-51-est erős és pontos tűz érte. Preddy gépe súlyosan megsérült, és azonnal élesen a bal oldalára dőlt, de Preddy egyenesbe hozta, majd felhúzta gépét és ledobta a tetőt. Ekkor újabb találatot kapott. Preddy 100 méter magasság alatt ugrott ki, és ernyője nem nyílt ki időben. Életét vesztette. |
| Preddy minden idők legsikeresebb P-51 pilótája lett. |
| A világháború alatt 23 győzelmet ért el a Mustang nyergében |
| Összesen 26,8 légigyőzelemet aratott. |
|
Bruce Ward Carr - aki lenyúlt egy FW-190-est... |
| Carr 1944 februárjában került az Angliában települő 363. vadászrepülőcsoport 380. századához. Ez volt az első egység amelyik Mustangot kapott. Carr eddig még soha nem repült 3000 méternél magasabban, de amikor a P-51-est 9100 m magasságba vitte, az egyszerűen lenyűgözte, és ekkor döntötte el, hogy gépének az 'Angel's Playmate' nevet adja. |
|
| Az 'Angel's Playmate' replikája. |
| Carr már a következő hónapban, március 8-án learatta saját és százada első légyigyőzelmét: Egy német Messerschmitt Bf 109-est üldözött néhány méter magasan a talaj felett, és végig tüzelt a fegyvereivel. Csak egy golyó találta el az ellenséges gépet, de ekkor a német pilóta túl közel került a földhöz, elvesztette uralmát gépe felett és lezuhant. Carr szerint halálra rémítette a német pilótát, aki inkább megölte magát. Amikor visszatért a repülőtérre, Carrt felettesei kritizálták, mert "túl agresszív" és áthelyezték a 354. csoporthoz. |
| Carr 1944 június 17-én egy másik pilótának segített egy Focke-Wulf Fw 190 lelövésében. Szeptember 12-én egy reptéren Ju-88-asokat támadott, később több mint 30 Fw 190-et vett észre körülbelül 600 méterrel alattuk. Carr lelőtt hármat. |
| 1944. november 2-án Carr Csehszlovákia felett lőtt földi célpontokat, mikor lelőtték. Kiugrott. Napokig tartó bujkálás után egy Luftwaffe repteret vett észre. Eléggé kimerült volt, elhatározta, hogy megadja magát a Luftwaffe repülőseinek, de már sötétedett, amikor odaért. A fák közül nézte, amint két szerelő feltölt egy FW 190-et, és merész tervet dolgozott ki. Carr megadási terve 180 fokos fordulatot vett. |
|
| Alkonyatkor előbújt, áthámozta magát a kerítésen és bemászott az FW-190 pilótafülkéjébe. A lassan eltűnő fényben mindent megtett, hogy megismerje a pilótafülkét, és felkészüljön a hajnali felszállásra. Minden kapcsoló és mérőműszer német felirattal volt ellátva, így nem segített. Végül kiderítette a legfontosabbakat. Az üléstől jobbra volt egy fogantyú, amiről úgy sejtette, hogy köze lehet a motor indításához. Már kezdett mozgolódni a német tábori személyzet, így nem volt sok ideje kísérletezni. Carr óvatosan meghúzta a fogantyút. Nem történt semmi. Megpróbálta megnyomni. Hurrá, az inerciális indító felzümmögött. Sejtette, hogy ha most meghúzza a fogantyút, annak be kell kapcsolnia az indítómotort. Megnyomta a gázkart, bekapcsolta az önindítót, és meghúzta a fogantyút. A motor hangos zúgással kelt életre. A Luftwaffe személyzete kijött, hogy megnézze, mi történik. Carr semmi jelét nem tapasztalta barátságtalan reakciónak. Kis gázt adott és két hangár között gurult el, mielőtt felszállt volna, nem lőttek rá és 20-30 méter magasan kiegyenlített. Nem üldözte senki, miközben hazafelé tartott. A 190-es repülése nem okozott gondot, a repülőgép az repülőgép, ahogy mondani szokás... |
|
| Sikerült franciaországi irányra állnia, de frontvonal átrepülése után minden fegyveres szövetséges katona tüzet nyitott rá. Carr szerencséje kitartott, nem találták el. Tudta merre van egy szövetséges reptér, de ekkor egy másik probléma ütötte fel a fejét: annak a valószínűsége, hogy a saját reptéri légvédelme lelövi. A legjobb volt a lehető leggyorsabban landolni. Egy kicsit felhúzott, hogy felmérje a repteret, majd egy rövid megközelítés után süllyedni kezdett, és megnyomta a gombot, amiről azt hitte, hogy az kiengedi a futóművet. Nem jött ki. Behúzni sikerült, de kiengedni nem tudta. Egy új körre indult, amikor látta, hogy a légvédelmisek a 40 mm-esekhez rohannak. Nem volt ejtőernyője, így nem ugorhatott és ideje sem volt, mert mindjárt le fogják lőni. Kénytelen volt hasra szállni egy szövetséges bázison egy náci Fw-190-essel. |
|
| Amikor az FW-190 megállt, Carr hadnagyot katonák vették körül, akiket nem tudott meggyőzni arról, hogy ő a 354. pilótája. Hiába az anyanyelvi angol, dolgok egyre feszültebbé váltak, mígnem megérkezett a csoportparancsnok, George Bickell ezredes, és bedugta a fejét a pilótafülkébe. Az első szavai ezek voltak: "Carr, te hol a pokolban voltál?" |
| Miután Carr kiszállt, megpaskolta a 190-es oldalát, és csak ennyit mondott: "Köszönöm, Luftwaffe!" |
| Carr által meglovasított Fw 190 a franciaországi repülőtéren, hasraszállás után. |
| A Focke-Wulf 190-es egy hibrid A-6/A-8, oldalszáma 31+ (?) volt. | USAF fotó |
| 1945. április 2-án Carr három gépet vezetett felderítő küldetésben a németországi Schweinfurt közelében, amikor kb. 60 német vadászgépet észlelt felettük. Annak ellenére, hogy az ellenség magassági előnnyel rendelkezett és túlerőben volt, Carr támadásba vezette osztagát, és hihetetlen, de 15 repülőgépet lőttek le. Carr lelőtt két Fw 190-est és három Bf 109-est, illetve megrongált egy hatodik vadászgépet. Április 25-én aratta utolsó két győzelmét. |
| Carr összesen 172 harci küldetést repült a háború alatt, 14 vagy 15 megerősített légigyőzelmet szerzett, de több nem megerősített győzelme is volt. |
|
|
Clarence Emil 'Bud' Anderson |
| C.E. 'Bud' Anderson 2021 áprilisában egy repülőnapon. | Facebook C.E.B. Anderson |
|
| Anderson a 357. FG pilótája volt a RAF leistoni bázisán. Két bevetési időszakot repült a Luftwaffe ellen Európában, és a 357. FG ászai között a harmadik lett 16,25 légigyőzelemmel. |
| Az első körben a P-51B-15-NA, Ser. No. 43-24823 'Old Crow' becenevű Mustangot használta. |
| A második körben a P-51D-10-NA Mustang, Ser. 44-14450 B6-S géppel repült, melyet szintén 'Old Crow' névre keresztelt. |
| 1944. február 5-én repült első küldetésére, majd 1944. március 3-án megszerezte első légigyőzelmét. Egy Messerschmitt Bf 109-et lőtt le, mely egy kósza B-17 repülő erődöt támadott Berlin felett. Ötödik győzelmét Frankfurt felett aratta szintén egy Bf 109-es ellen. 1944. június 29-én Anderson három Focke-Wulf Fw 190-est szedett le azégből Lipcse felett. Utolsó légi győzelmeit 1944. december 5-én aratta, amikor Berlin felett lelőtt két Fw 190-et. |
| "Egy jó pilóta kezében a Mustang mindig megállta a helyét. Emlékszem egy küldetésre 1944. május 27-én, amikor a négygépes csoportomat fentről támadta meg négy ME 109G. Mi 9000 méteren voltunk, de kivédekeztük a támadásukat, majd négy Me 109-ből hármat lelőttünk." |
| 116 küldetést repült le anélkül, hogy az ellenség eltalálta volna, és egyszer sem kellett visszafordulnia műszaki-, vagy egyéb okokból. |
|
A 78. Fighter Group kockás Mustangjai |
| A 78. FG P-51-eseinek legjellemzőbb vonása a fekete-fehér kockás díszítés volt az orron, illetve gyakran a szárnyvégeken és a függőleges vezérsíkon is. A 44 72218 'Big Beautiful Doll' P-51D Mustang a 84. század gépe volt és John D Landers pilóta repülte. Duxford, 1944 vége. | Forrás: Asisbiz |
|
|
| 1944 december 16-án érkezett meg Duxfordba az első adag gyári új P-51-es a 78. FG 82. vadászrepülőszázadhoz. |
| Huie Lamb a 82. egyik ászpilótája ezt mondta: |
| „A század parancsnoka azonnal repülni akarta a repülőgépet, mivel a kiképzési idő rendkívül rövid volt az első küldetés előtt. A legtöbb pilótánknak csak néhány óra jutott a P-51-esen. Nagyon rohantunk. A próbarepülés után rossz idő lett, erős köd szállt le. A leállás idején minden gépen szárnytartály-nyomástartó készleteket szereltünk fel. A következő napokban befejeztük a festést, eltávolítottuk az inváziós jelöléseket, beállítottuk a hajtóműveket, módosítottuk a futómű kapcsolóit, az iránytűket elforgattuk, K-14-es irányzékot telepítettünk, és új kapcsolókat is felszereltünk." |
| „Hogy őszinte legyek önhöz, a gyár adta a műszaki- és működési utasításokat, elolvastuk azokat, majd repültünk. Valójában nem sok egyéni gyakorlásban részesültünk. Az átállás P-47-ről egy kis kihívást jelentett, mivel a P-51-essel némileg nehezebb volt leszállni. A P-47-esnek széles futóműve volt, nehéz volt és amikor leszállt, a földhöz ragadt. Nos, a P-51-ben, amikor landoltál, kicsi pattogott, és ha egy kis gázt adtál neki, hajlamos volt arra, hogy nagy nyomatékot produkáljon – ez történt Don Harttal, egy jó pilótánkkal. Leszállt, gurult, végigment a kifutón, majd adot egy picit erősebb gázt, és berádlizott.De ha megszoktad a Mustangot, minden rendben volt.” |
| Don Hart százados P-51D 44-15505 Little Rebel gépe az 1945. január 2-i leszállás után. Hart sértetlenül megúszta a balesetet | Forrás: Key.Aero |
|
|
| A Mustang nem adott olyan magabiztosságot, mint a P-47-es – legalábbis nem azonnal. Huie Lamb: |
| „Mindannyian meg akartuk tartani a P-47-est, mert akkoriban nálunk volt a P-47D buboréktetős változata, és az egy igazán jó repülőgép volt. A P-51 sérülékenyebb volt, mert néhány hűtőfolyadék-vezeték fut végig a testén, és ha valamelyiket eltalálják...” |
| „Miután megszoktuk, imádtuk" - mondta Lamb. |
| Egykori kollégája, Andrew Innocenzi egyetértett Lamb véleményével: |
| „Miután egy darabig repültünk a P-51-el, megtanultuk szeretni […], mert annyira manőverezhető volt. Voltak napok, amikor nem repültünk küldetésen. Olyankor szívesen repültünk volna csak úgy, mert imádtunk repülni azokkal a Mustangokkal.” |
|
|
|
78. FG küldetési jelentése, 1945 január ... , Köln |
| 1945 januárjában Köln felett a csoport új vadászgépei drámaian beváltak. A 82. és 83. FS-ből összesen 25 P-51-est irányítottak a német város felé, ahol a pilóták szerint 15-20 Luftwaffe vadászgéppel csaptak össze, köztük Fw 190-es és Bf 109-esekkel. Úgy tűnt, hogy az ellenséges csoport szervezetlen. Néhány gép egy közeli B-17-es alakulat elleni támadásra készül, a többiek bizonytalanok voltak, a vadászok, vagy a bombázók felé induljanak. Ezt kihasználva a 78. FG Mustangjai 13 német repülőgépet semmisítettek meg, szám szerint hét Fw 190-est és hat Bf 109-est. További négyet megrongáltak. Még aznap a 83. FS B-24-es kísérő küldetésen és a másik két osztag néhány gépe négy Fw 190-esre bukkant Diepholz felett, és lelőtték az egyiket. |
| „Elkezdtem üldözni egy Fw 190-et, mire az a város feletti ködbe menekült. Hajszába kezdtünk, össze-vissza repkedtünk, mintha pár taxi keringett volna a városban 50 méterre a talaj felett. Templomok és magas épületek felé húzódott, és valahányszor felbukkant előttem, lőttem. Végül egynesbe hozta a gépét, elrepült a főutca felett, nyilvánvalóan a várostól északnyugatra lévő repülőtér felett akart átvezetni, hogy a légvédelem lőhessen rám. Ekkor viszont elkaptam. Első sorozatom az egyik szárnyat, a második a pilótafülkét találta el. Abban a pillanatban, amikor a lövedékek a fülkébe csapódtak, a bal szárnya darabjaira szakadt, a német pedig lezuhant és felrobbant.” |
|
Tesztpilóták a P-51-ről: |
| Eric Brown az angol haditengerészet vezető tesztpilótája 1944 márciusában tesztelte a Mustangot Farnborough-ban: |
| "A Mustang jó vadász volt és a legjobb kísérőgép hihetetlen hatótávolsága miatt. Ez volt a legjobb amerikai gép légiharcban is. De a Mustangra szerelt lamináris áramlású szárny kissé trükkös lehet. Nem tudta kiváltani a Spitfire-t. Semmiképpen. Jó volt a fordulási sebessége, jobb, mint a Spitfire-é, úgyhogy azt mondanám, hogy a Spitfire és a Mustang nagyjából azonos képességűek. Ha légiharcban lennék, szívesebben repülnék a Spitfire-rel, csak nem Berlin közelében, mert a Spit-ben soha nem juthatnék haza Nagy-Britanniába! " |
| Az USAF Flight Test Engineering 1944. április 24-én a következőképpen értékelte a Mustang B-t: |
| "Az emelkedési sebesség jó, és a nagy sebesség vízszintes repülésben kivételesen jó minden magasságban, a tengerszinttől a 40 000 lábig. A repülőgép nagyon manőverezhető, jól irányítható jelzett sebességig akár 400 MPH [sic]. Az összes tengely stabilitása jó, és a gördülési sebesség kiváló; azonban a fordulási sugár meglehetősen nagy egy vadászgép számára. A pilótafülke elrendezése kiváló, de a látási viszonyok rosszak a talajon, és csak vízszintes repülés esetén megfelelőek." |
| Kurt Bühligen, a nyugati front harmadik legeredményesebb német vadászpilótája (112 győzelem): |
| "A P-51-et (és a többi amerikai vadászgépet is) Bf 109-el és Fw 190-el vetettük össze. A fordulási sebességük nagyjából azonos volt. A P-51 gyorsabb volt nálunk, de a mi lőszereink és az ágyúink jobbak voltak." |
| "A szövetséges repülőgépek közül talán a Mustanggal volt a legnehezebb harcolni. Gyors volt, jól manőverezhető, nehezen látható és nehezen azonosítható, mert messziről a Me 109-re hasonlított." |
|
A 8. légierő és a bombázók kísérése |
| A légierő megkövetelte a vadászgépektől, hogy mindig a bombázók közelében maradjanak. Ha a bombázókat megtámadták, a vadászgépeknek el kellett űzniük az ellenséget, és a lehető leghamarabb visszatérniük a szoros kísérethez. Ha a vadászpilóták egy ellenséges vadászgépet üldöztek, és 6000 méter fölé kerültek, meg kellett szakítaniuk a támadást, és vissza kellett térniük a kísérési pozícióba. Ez volt eddig. Most végre azt a parancsot kapták, hogy üldözzék és pusztítsák el az ellenséget. Ekkor kezdtek szárnyalni a győzelmek. Volt idő, amikor Arnold tábornok, a hadsereg légihadtestének főnöke arról beszélt, hogy talán több bombázót kellene a levegőbe emelni, mert a német vadászgépek válaszolnak, és akkor a mi vadászainknak lehetőségük lesz megsemmisíteni őket. Nem volt olyan biztonságos hely, ahol a német repülőgépek fenyegetettség nélkül repülhettek. A Mustang még Lengyelországba, Csehszlovákiába és oroszországi ingaküldetésekre is elrepült a bombázókkal. |
|
Harc a Luftwaffe ellen |
| 1944 elején James Doolittle vezérőrnagy, a 8. légierő új parancsnoka megszüntette a szoros kötelék kísérést, szabad kezet adva a vadászoknak, hogy megtámadják a Luftwaffe egységeit. Cél a légifölény elérése volt. |
| 1944. április 15-én a VIII. Vadászparancsnokság megkezdte a "Jackpot hadműveletet", a Luftwaffe vadászrepülőterei elleni támadásokat. A P-51 kiválóan teljesített ebben a küldetésben, bár a veszteségek jóval nagyobbak voltak, mint a légiharcokban, részben azért, mert a Mustang folyadékhűtéses motorja, és a folyadékhűtő rendszer igen érzékeny volt a kézifegyverek tüzére. |
| 1944 végén megjelenő Me 262A komoly veszélyt jelentett a bombázókra, de a repülőtereiket ért támadások nagyrészt hatástalanították őket. Chuck Yeager, a 357. FG pilótája az elsők között lőtt le egy Me 262-est, amelyet leszállás közben kapott el. 1944. október 7-én Urban L. Drew hadnagy a 361. FG pilótája lelőtt két felszálló Me 262-est. Ugyanazon a napon Hubert Zemke alezredes lelőtt egy gépet (szerinte Bf 109-est), és csak a fegyverkamera képe árulta el, hogy egy Me 262 volt. 1945. február 25-én az 55. FG gépei megtámadtak egy repteret, ahol hat Me 262A-t semmisítettek meg. |
| A Mustang hasznosnak bizonyult a V-1-esekkel szemben is. A 150 oktánszámú üzemanyagot használó P-51B/C-k elég gyorsak voltak ahhoz, hogy elkapják a V-1-et, és együttműködtek olyan rövidebb hatótávolságú repülőgépekkel, mint a Supermarine Spitfire és a Hawker Tempest. |
| Légiharcban a legtöbb győzelmet elért P-51 egység a 8. légierő 357. vadászcsoportja 565 győzelemmel és a 9. légierő 354. vadászcsoportja volt 664 győzelemmel. A legjobb Mustang ász az USAAF pilótája, George Preddy volt 23 győzelemmel a P-51 Mustangon. Összesen pedig 26,83 győzeleme volt. |
|
Kína és a Csendes-óceán |
| 1945 elején a P-51C, D és K változatok is csatlakoztak a kínai nacionalista légierőhöz. A japánok általában a Nakajima Ki-84 Hayate-t vetette be ellene. |
| A P-51 viszonylag későn érkezett a csendes-óceáni hadszintérre. Az első P-51-eseket 1944-ben vetették be, amelyek közeli támogató és kísérő küldetéseket, valamint taktikai fotofelderítéseket végeztek. A május 29-i utolsó nagyobb rajtaütés egy Yokohama elleni nappali bombatámadás volt, amelyet 517 B-29-es hajtott végre 101 P-51-es kíséretében. Ezt az erőt 150 A6M Zero támadta meg, heves légicsatát robbantva ki, amelyben öt B-29-et lelőttek, további 175 pedig megsérült. Három vadászgép elvesztése árán a P-51 pilótái 26 igazolt lelövést és 23 valószínű lelövést jelentettek le. |
| Június első napján 521 B-29-est 148 P-51-es kíséretében küldtek ki Oszaka elleni nappali rajtaütésben. Ez egy fekete nap volt a Mustangok számára, 27 gép veszett el a viharos és sűrű felhőkön átrepülve. Összeütköztek, eltévedtek... lezuhantak. Harcot sem láttak aznap. |
|
| A P-51-esek egy sor földi támadást is végrehajtottak a Japán szigeteken lévő célpontok ellen. Az első ilyen műveletre április 16-án került sor, amikor 57 P-51-es csapott le a kanojai repülőterre Kyushuban. Az április 26. és június 22. között lezajlott hadműveletek során az amerikai vadászpilóták 64 japán repülőgép megsemmisülését és további 180 megrongálását jelentették, valamint további 10 repülőgépet légiharcban lőttek le. Az USAAF vesztesége 18 P-51-es volt. A P-51 pilóták csak elvétve találkoztak japán vadászgépekkel a levegőben, a támadott repülőterek légvédelmi ütegei viszont igen veszélyesek voltak. A Mustangok 51 alacsnytámadást hajtottak végre, amelyek közül 41 sikeresnek bizonyult. A vadászpilóták azt állították, hogy 1062 repülőgépet és 254 hajót, valamint nagyszámú épületet és vasúti járművet semmisítettek vagy rongáltak meg. Az amerikaiak fizetsége 91 pilóta élete és 157 Mustang elvesztése volt. |
| Air and space forces, John L. Frisbee cikke Carr hadnagyról |
|
|
|
